Franciaország Lot megyéjében töltöttük a nyaralásunkat. A híres zarándokút egyik kedvelt útvonala pont ezen a megyén megy át. Már Magyarországon elterveztük, hogy több nap lesz programunk a zarándokút egy-egy nevezetes állomása. Az egyik nap – az időjárás szerinti legalkalmasabb napon – úgy terveztük, hogy az útvonal egy részét autentikusan tesszük meg, mint ahogy ezt elődeink is tették. A zarándokutunk nagy napja, pont az én születésnapomra esett. Úgy látszik ez számomra így rendeltetett.
Az útjelző, ahol elindultunk.
Alig egy kilométer múlva már egy helyi pásztorlakba mehettünk be.
A pásztorlakban friss széna várta a zarándokokat.
A pihenőhelyen emlékkönyv is volt, melybe mi is elhelyeztük kéznyomainkat. Itt éppen csapatunk legfiatalabbja rajzol, hagyja ott művét.
A pihenőhely kívülről.
Ezt az autót sem mostanában hagyták sorsára.
Tipikus mohás fa. Az úton folyamatosan énekes kabócák szolgáltatták a kísérő zenét, de lencsevégre egyet sem sikerült lekapnom.
Az erdőben rakott kőfalakon mindenütt megjelenik a moha és a pók.
Zarándokok hagyták hátra.
Mindenki a saját tempójában haladt, de 4 kilométerenként bevártuk egymást egy kis megbeszélésre, és egy kis frissítőt vettünk magunkhoz.
Az első pihenő után még együtt. Aztán majd megint szétszóródva fogjuk járni a magunk útját.
Itt éppen utolértem és lehagyni készültem két társunkat. Aztán megállásra kértek, és egy kabócák által kísért születésnapi koncertet kaptam.
Szép kis gazdasági épület lehetett régen.
Ez a kis tükrös játék az egyik bekerített tanya kerítésoszlopán lógott.
Tipikus kőkerítés, és mögötte a tanyaépület.
Jellemző útrészlet.
Az árnyékom mindenhova elkísért.
Majdnem learatott gabonatábla. A többiek szerint a kombájnnak elfogyott az üzemanyag, és ez maradt a Szerintem csak a „NIKE” lefizette a traktorost. Én bónuszként kaptam a derült égre egy szív alakú felhőt.
A megtett utunk egyik jelölő köve.
