Ehhez az ünnepléshez még messze sem kellett mennünk. A Postás Művelődési központban könyvbemutató, hangverseny, és kiállítás megnyitó volt egyben. Ezen a programon készítettem a posztban látható képeket. A képek közötti könyvismertető szöveget a HVG-ben olvashattuk.
A most kiadott – Ilkka Taipale parlamenti képviselő által szerkesztett – „100 szociális innováció Finnországból” című kötetben még nem szerepel, de – mint korábban írtunk róla – a finnek a szociális ellátórendszerben legújabban az alapjövedelem bevezetésével próbálkoznak. A rászorulók egy kisebb részének vezették be ezt a megoldást idén januártól, ami – leegyszerűsítve – a szociális támogatások összevont (egy összegben történő) és feltétel nélküli folyósítását jelenti. (Az alapjövedelem mögött az a gondolat rejlik, hogy „stresszmentesítik” azokat, akik amúgy is bajban vannak, így a társadalom támogatásával hatékonyabban keresve és nyugodtabban döntve találhatnak a rászorulók megoldásokat.)
Persze szociális invencióban eddig sem volt hiány a finneknél: az ingyenes jogsegély a szegények és immár a középosztály jelentős részére is kiterjedt, vagyis a rászorulók peres ügyeiket állami segítséggel és támogatással intézhetik, az esélyegyenlőség nem csorbul. Finnországban számos olyan garanciaalap és kedvezményes hitellehetőség áll rendelkezésre, amely a bajba jutott hitelfelvevőket segíti.
Nem csorbul a nők és a férfiak esélyegyenlősége sem, legalábbis ezen dolgoznak évtizedek, sőt évszázadok óta. Ilkka és felesége, a korábbi szociáldemokrata miniszter, Vappu Taipale budapesti könyvbemutatójukon elmondták, hogy egyedül a gazdasági csúcsvezetésben nem tudtak például még átütő sikert elérni a nők részvételét illetően.
A nemek egyenjogúsága páratlan tradícióra támaszkodik Finnországban: a világon elsőként a finn nők választók és választhatók is voltak 1906-tól (annak ellenére, hogy ekkor az ország még nem volt független: az orosz cár uralkodott a Finn Nagyhercegségben). Az 1917-es függetlenség után, az első nő 1926-ban került be a helsinki kormányba. A parlament első elnöknőjét 1994-ben választották meg, 2000-ben nő lett a köztársasági elnök (Tarja Halonen). Anneli Jäätteenmäki – az első miniszterelnöknő – 2003-as kormányában pedig ugyanannyi nő és férfi volt.
1995-ben megszületett a 40 százalékos nemi kvótáról szóló törvény, az egyenlőséget új szinten garantálva. A korábbi egyenjogúsági miniszter, Tuula Haatainen, aki 1995-2007 között folyamatosan különböző posztokat töltött be a finn kormányokban) erről így ír a most megjelent kötetben: a nemi kvótákat a közvetetten megválasztott állami és önkormányzati döntéshozatali testületekben alkalmazzák. „Az alapszabály, hogy 40%-os minimum kvótával garantálják az egyenlőséget. Az állami és önkormányzati tulajdonban lévő társaságok vezető testületeiben és egyéb bizalmi képviselőkből álló vezetőségekben és testületekben is egyenlő arányban kell lennie nőknek és férfiaknak.”
Nemcsak a nők, hanem a kisebbségek, a mentális problémákkal küzdők, a betegek és a szociálisan rászorulók esetében is számtalan megoldás létezik Finnországban, amelyeknek összefoglalva egyetlen célja van: az esélyegyenlőség megteremtése. Ennek azonban sokféle formája van, a különböző pártok például más és más társadalmi csoportokat segítenek. Ennek eredőjeként igyekeznek minden réteget – ha rászorul – támogatni egy olyan szintig, ahol már képes felzárkózni a finn átlaghoz. (Ez a jóléti társadalom egyik legfontosabb hozadéka az északi országban.) Dőlt betűs cikk részlet forrása: http://hvg.hu/elet/20170220_finnorszag_oktatas_tarsadalmi_innovacio_egyenjogusag_
