A solymári svábházban jártunkkor a Közösségi ház vezetője panaszkodott, hogy nehézkesen mennek a Rézi című színdarab próbái. Úgy érezte el kellene halasztani a tíz nappal későbbi ősbemutatót. A nagyközönségnek meghirdetett előadást elhalasztani nem lehet, így mi is időben elindultunk, hogy helyet kapjunk a nézők között. Aztán sikerült majdnem elkésni, mert az Árpád hídon éppen akkor zártak le három sávot. Pontosan érkeztünk, és szerencsénkre a feleségem kapott az első sorban egy szívességi helyet. Én kértem egy fényképezési engedélyt, és egy állóhelyet az első sor mellett. Jobb helyet akkor sem kaphattam volna, ha háromnegyed órával előbb érünk ki. Az előadás is nagyon jól sikerült.
Az új színdarab, a „Rézi” alapötletét Maria-Theresia Posovsky, a solymári Svábházból kitelepített család kisebbik lányának naplója adta, melyet unokái számára készített. A darab történetvezetése nem követi szolgaian Rézi visszaemlékezéseit, annál is kevésbé, mert Rézi családja ezt nem is szerette volna. Bizonyos jelenetek a naplóból, más jelenetek idős solymári emberek elbeszéléseiből, megint mások saját gyerekkori emlékekből álltak össze. Hasonló emlékiratot bármelyik kitelepített sváb lány írhatott volna, hasonló élményeket minden elűzött és itthon maradott család átélt. A kitelepítettek idegen földön küzdöttek a honvágy gyötrő érzésével, az itthon maradottak állandó félelemben éltek, kiszolgáltatva, megalázva, kifosztva.
A darabban vannak persze vidámabb, mulatságosabb részek is, mert kilenc-tíz évesen hogyan is láthatta volna másképpen egy gyerekek a világot? 1944-ben a német, majd később a szovjet hadsereg is igénybe vette Réziék házát, a mostani Svábházat. Az előbbiek csapattestkonyhát, az utóbbiak rádió adó-vevő morzeállomást helyeztek el a házban. A családot nem költöztették ki, így a katonák elnézték a kisgyerekek lábatlankodását, és kifejezett tetszéssel fogadták, ha azok eltanultak tőlük ezt-azt. Az orosz katonáktól orosz szavakat, a csapattest jelszavát, a híradójeleket, a németektől pedig szinte bármit, hiszen velük közös nyelvet beszéltek.
1996-ban, a kitelepítés 50. évfordulója alkalmából sokan hazalátogattak Solymárra. Rézi is jött a kilenc éves unokájával, aki azt kérdezte: „Nagymama, itt olyan szép minden, miért mentetek ti innen el?” – mire a nagymama válasza: „Mi nem akartunk innen elmenni, minket innen elkergettek.”
Az új darabban az eddigiektől eltérően a Kompanei felnőtt tagjain kívül nagyobbrészt gyerekek szerepelnek a solymári, nagykovácsi, óbudai, vörösvári német kéttannyelvű iskolákból. A díszleteket id. Milbich Tamás tervezte, a kosztümök Zentai Bernadett és Dr. Friedrich Katalin hozzáértését tükrözik. A világítást és a hangtechnikát Érchegyi László kezeli. Forrás: http://bauernhaussolymar.blogspot.hu/2018/04/rezi-uj-szindarab-kompanei-eloadasaban.html