Az utóbbi években tavasszal csoportos tavaszi német nemzetiségi kirándulásra megyünk. Az idei évben a Vértes néhány német települését látogattuk meg. Az első Ebben a posztban most a szoktunk menni.  A kirándulásunk első állomása Vértessomló volt. A képeket ott készítettem.

A település már a római korban is lakott hely volt. Környékén gyakran találtak római kori leleteket. Találtak itt a múlt sz. elején un. FŰTŐPINCÉKET, melyeket a rómaiak a házaik fűtésére alkalmaztak.

Első okleveles említése 1326-ból való Semyenfelde (Semjénfölde) alakban. Csák nemzetségbeli István fiai 1326-ban átadták Károly Róbert királynak csereképpen. 1426-ban Zsigmond király idején SOMOLYA, a törökdúlás után Pusztasomlyó , majd Bakonysomló néven van említve. Jövedelme a tatai vár fenntartását szolgálta. 1453 táján ez a vértesi település is elpusztult, s hosszú ideig lakatlan is maradt. 1643-ban a Zichyek, 1697-ben a Krafftok tulajdonát képezte. 1727-ben az Esterházy család birtokába került, a tatai uradalomhoz tartozott.

Esterházy József telepítette be német telepesekkel. A telepítési szerződésben Puszta-Somló néven van említve. Ezt a Somló nevet német telepesei a maguk kiejtése szerint Semle hangzással ejtették, a helytartótanács e hibás kiejtés nyomán Zsemlyére torzította el a település nevét, mely aztán rajta is maradt 1890-ig, mikor miniszteri rendelettel a Vértessomló elnevezést kapta.

A település melletti erdő szélén 1736 előtt kis kápolna állt, melynek szomszédságában egy remete lakott. 1736-ban Esterházy József a düledező kápolnát megnagyobbíttatta, szentéllyel látta el. Egy bécsi kereskedő felesége, Fahrer Mária pedig a bécsi kapucinusok templomában őrzött Mária kegykép másolatát készíttette el a kápolna számára, melyhez a vidék népe hamarosan sűrűn kezdett zarándokolni. A község ez alapján vált búcsújáró hellyé, ahova különösen Sarlós-Boldogasszony napján zarándokoltak. 1875-ben a kápolnát templommá alakították. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9rtessoml%C3%B3

Feleségemmel Marburg történelmi belvárosába bementünk, hogy ajándéktárgyakat keressünk és vásároljunk a rokonak. A nyakamban lógott a fényképezőgép. Amint jó alakú felhőket láttam a házak fölött, máris fényképeztem. Ezen kívül fényképeztem bármit, ami megtetszett. Az alábbi képeket kiválogattam megtekintésre. Csak úgy, cím és szöveg nélkül.

Két hete, Marbugban lakóhelyünktől ezer kilométerre egy nap turistáskodni is bementünk a városba. A város legrégibb működő templomát – Árpádházi Szent Erzsébet -, ma a protestánsok, és katolikusok közösen használják. A templomba mi is bementünk. Nem volt turista szezon, de mégis sokan voltak bent.  A világ szinte minden tájáról voltak látogatók. Ott készítettem ezt a néhány képet. Az utolsó két kép az egykori Szent Erzsébet kórház megmaradt romjairól készült.

Árpád-házi Szent Erzsébet (Magyarországi Szent Erzsébet, német nyelvterületen gyakorta Türingiai Szent Erzsébet) (Sárospatak vagy Pozsony, 1207. július 7.? – Marburg, 1231. november 17.) II. András magyar király és Merániai Gertrúd lánya. Születési dátuma – az évszámtól eltekintve – feltehetően nem pontos, hiszen bátyja, IV. Béla 1206 novemberében – egyes források szerint 29-én – született.

Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában – eszerint Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon. Más történetekben Erzsébet az apjával (3 évesen) vagy férjével találkozik.

Gyakran ábrázolják még korsóval, amelyből a szegényeknek adott inni, illetve pálmaággal, ami a halál feletti győzelem jelképe.

A Marburgban lefolytatott szentté avatási per (1231–1235) aktáinak tanúsága szerint kevesebb, mint öt hónap telt el Erzsébet halála és a sírjánál történt első csoda között, ami hírének gyors elterjedését bizonyítja. A csodás gyógyulásról beszámolók többsége ugyan 50–100 kilométeres körzetből érkezett, de volt köztük egy utrechti, a következő évben pedig a liège-i egyházmegyéből is. A Német Lovagrend nevében Türingiai Konrád, Erzsébet sógora vállalta magára a szentté avatási ünnepség költségeit, és szintén a rend anyagi támogatásával kezdődött meg a ma is álló marburgi Szent Erzsébet-templom építése. Az ünnepélyes szentté avatásra a perugiai domonkos kolostorban került sor 1235 pünkösdjén, majd ezt követően nagymértékű Erzsébet-tisztelet alakult ki a közép-itáliai domonkosok körében. Dőlt betűs részek forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81rp%C3%A1d-h%C3%A1zi_Szent_Erzs%C3%A9bet

Április utolsó hetében sikerült Németországba mennünk. Szabadságunk alatt a lányunknak segítettünk költözni. A költöztetés közben egy napot turistáskodással töltöttünk a városban. Ekkor botlottunk a helyi Kristályéjszaka eseményeinek emléket állító egykori Zsinagóga helyére.

A kristályéjszaka illetve novemberi pogromok (németül Novemberpogrome / Kristallnacht) központilag megtervezett és irányított, országos zsidóellenes erőszakhullám volt a náci Németországban 1938. november 9-10-én. Az akcióra ürügyként egy Franciaországban szolgáló német diplomata, Ernst Eduard vom Rath meggyilkolása szolgált. A zavarások során több tucat zsidót megöltek, zsinagógák és zsidó üzletek százait rombolták le, gyújtották fel, de a rendőrség nem avatkozott az eseményekbe. Nevét a betört kirakatokból szertehulló szilánkokról kapta. Történelmi előzményként megemlíthető, hogy az osztrák klerikofasiszta mozgalom már a 19. század végén is használta a kifejezést, az általuk rendezett pogromokat Schönerer üdvözlettel fogadta.

1938 júliusa és októbere között számos olyan rendelkezés született, amely a zsidó vagyon kisajátítását szolgálta. A rendelkezések tehát előbb készültek el, mint ahogy a kristályéjszaka megtörtént.

A nemzetiszocialisták ezen az éjszakán 267 zsinagógát raboltak ki és rongáltak meg, valamint romba döntöttek és felgyújtottak közel 7500 zsidó üzletet. További zsidó házak és lakások százait fosztották ki és rongálták meg Ausztriában és Németországban. Meglincseltek közel száz zsidót, és 30 ezer körülire tehető azok száma, akiket ekkor hurcoltak különböző koncentrációs táborokba. Dőlt betűs részek forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Krist%C3%A1ly%C3%A9jszaka

Miki barátom a bolhapiacon akadt rá - az induló képeken látható -, a két világháború között készült mechanikus számológépre. A Facebookra fel is tett róla képeket, és többen tetszésüket fejezték ki. Egyik ismerős ezt írta róla: Ez igazán egy remek "számítógép" a múltból! Az utca végén a szatócsnak volt ilyenje, fogalmam sem volt akkor, hogy miért kellett vakargatni! Édes anyám kért valamit, adta, utána vakargatta!

Én is megdicsértem, és kérdeztem van-e felvétele a belsejéről. Kíváncsi voltam, hogy milyen elven működik. Azt véltem, hogy fogaslécek vannak benne, és a helyi érték váltásnál fogaskerék működik.  Miki barátom sajnálta szétszedni a remekül működő darabját, ezért valami más megoldás után kellett néznünk. Megtaláltam egy eladó rozsdás kistestvérét az elektronikus piactéren. Gondoltam egyet és megvettem, hogy Miki szétszedhesse, és meglássuk, hogyan működik. Ennek az EFZET mechanikus számológépnek a felújítás történetét nézhetitek és olvashatjátok a következőkben:

Fellelt állapota. A fém részen csak kevés sérülés van, a használatot nem befolyásolja. A skálák mozgathatók, de a sok rozsda miatt helyenként akadoznak. A számok itt-ott kopottak, a piros jelzés sok helyen lekopva. (piros jel: mutatja, hogy tolni,vagy húzni kell a skálát.) Csukott állapotban a tok mérete 7x12 cm. Anyaga kartonpapír, bent pókháló mintával, kívül piros vászon. Valami könyvkötészetben használatos anyag, lehet, hogy műanyag. A fémrész háta és a tok között újabb kartonpapír. Az egész ragasztással rögzítve, de nem volt nehéz szétválasztani. A közbülső papíron a hat lyuk hat lemezcsavar fejének a helye. Jelenleg várom a rozsdaoldó hatását, mert nem szeretném feszegetni. Nem csavarfejek, lábak! Nem is lehetnek csavarok,mert ott vannak ahol a skálákat mozgatni kell és ezt akadályoznák. A közbülső karton azért kellett mert a lábak miatt nem lehetett felragasztani. Így komplikáltabb és egyszerűbb lett volna, ha nem is csinálnak lábakat!

Még kapott jó sok rozsdaoldót és "csak" szét kell húzni! Türelmesen várok.

Megadta magát, pár óra maratás után. Pici műszerész fogóval húztam az alsó részt lefelé, felváltva mindkét oldalon, hogy ne álljon keresztbe. Közben a tetejét fogtam vissza. Úgy lett, ahogy gondoltam! Nehezen indult meg, aztán apránként jött... és végül szétugrott. Megtaláltam minden részét, nem lett semmi baja újból összerakható. Valamikor talán rozsdamentesnek szánhatták, de nem jött össze. A lécek ívesek azért, hogy kisebb véletlen rázásra ne mozduljon el az eredmény. Továbbá ez az állandó feszülés tartja egyben az egészet. Lécek nélkül az alsó és a felső rész könnyedén szétcsúszhatna. Persze ez a veszély csak újkorában volt fenyegető, most fogta rendesen a rozsda is. Összerakva nem tudnak kicsúszni, egy kis bütyök megakasztja őket.(képen látszik) Egyformák, a sorrend mindegy. Vezető sínek közt mozognak. Mára már hagyom pihenni így ahogy van,később meggondolandó a teljes újrafestés, vagy legalább a lekopott részek kijavítása.

Ez már a célegyenes. A fogaslécek tiszták, a piros jelzéseket újra festettem. Nem fog lekopni. Könnyedén mozog, bármikor szétszedhető, de magától nem esik szét. Sajnos az előlapjáról sok szám lejött, pedig finoman fogdostam, Újra fogom festeni a hiányzó részeket, (szürke, fekete) öregítve, patinázva, úgy, hogy ne nagyon virítson.

Ilyen lett! Valószínűleg a középkorban egy mini kódex másoló szerzetest ezért többször megkergettek volna az apátság körül. A számok magassága kb.2mm. Próbáltam gombostű és fogpiszkáló hegyével is,de legfeljebb az egyenes számok elfogadhatók,a gömbölyűek nem. Eszembe jutott a csőtoll készletemből a 0.1 vagy 0.2 hegyű,de 40 éve benne van a beleszáradt tus. Egyelőre így marad,ha szerzek pici csőtollat,akkor átfestem a mostani próbálkozást és akkor talán sikerül jobban. A kottaszámok (műszaki rajz) hivatalos magassága 2.7mm volt és a 0.1-es tollal szépen írtam.

Ezen a kis rövid amatőr videónkon megnézhetitek, amint Miklós barátom „kikapargatja"1965 és 1986 összegét.

A mechanikus számológép tervezőjéről: 

Otto Meuter 1892-ben született Berlinben, kereskedelmi iskolát végzett, majd a háborúban mint haditudósító vett részt. A tízes években megszerkesztett egy összeadó szerkezetet, melyet 1918-ban szabadalmaztatott. Ezt a szabadalmat vásárolta meg Karl Kübler 1920-ban az újonnan indítandó Addiator nevű cége számára, így nem meglepő, hogy az Otto Meuter által gyártott Produx kéziszámológépek mennyire hasonlítanak az Addiator egyes típusaira.

Otto Meuter a húszas évek közepétől gyártotta a Correntator nevű összeadógépét, mely egy lamella-szerű lemez fel-, illetve lehajtásával volt képes a kivonás és az összeadás elvégzésére. 1928-tól voltak gyártásban a Produx márkanevű, egyszerű felépítésű fogasléces összeadók különböző méretű és működési elvű változatai, de Multator néven szorzógépeket is készítettek. Az összeadókat a hatvanas évek végéig, a szorzógépeket viszont az elektronikus zsebszámológépek széleskörű elterjedéséig, 1973-ig gyártották.

Az Addiator gépeihez hasonlóan, a Produx összeadók is az adott ország pénznemének megfelelő osztású fogaslécekkel készültek, a magyarországi készülékek nyilván teljesen decimális szerkezetek voltak. Ezt az alaptípust több más társaság is forgalmazta saját márkaneve alatt, például a nálunk is feltűnt Franz Zimmer-féle "EFZET" valójában Otto Meuter gyártmánya. Forrás: http://www.arithmomuseum.com/album.php?cat=m&id=2

Az úgy volt, hogy Barra Erzsébet könyvét kerestem. Aztán azt nem találtam, de találtam egy regény Szenes Bélától, amelyiket maga dedikált. Érdekes egy könyv, melyből a szerző ajánlásait beszkenneltem.  Ezen kívül, amikor megvettem, úgy gondoltam elmegyek, és készítek néhány képet Szenes Béla lányáról elnevezett kis parkban is.

Szenes Béla író, újságíró, színpadi szerző, műfordító, Született: 1894. január 18. Elhunyt:1927. május 26. Budapest,

A pályaindulás

Gimnáziumi és egyetemi évei után több napilap és hetilap munkatársa lesz, és hamar feltűnést kelt vidám tárcáival és az aktuális társadalmi, színházi és politikai eseményekről írt humoros karcolataival, amelyek rövidesen népszerűvé teszik az ifjú újságírót. Dolgozik "A Nap", az "Új Hírek", valamint a "Pesti Hírlap" c. lapoknak, ám legnevezetesebbé talán a "Színházi Élet" c. szakfolyóiratban megjelent írásai tették, amelyet rendre "Szenesember" álnév alatt jegyez.

A kezdő szerző

Színpadra kerülnek egyfelvonásos vígjátékai, kabarék játsszák darabjait, s ezek sikerei után kerül sor 1921-ben az első három felvonásos vígjáték bemutatójára a Belvárosi Színházban, Bárdos Arthúr felfedezett szerzőjeként, "A buta ember" címmel, amely 140 egymás utáni előadást ér meg. Következő vígjátéka: "A gazdag lány" a kor talán egyik legtöbbet adott darabja lesz, hiszen a bemutatót követően 240-nél több előadást ér meg. Szerzőként jelentkezik a Vígszínházban, Jóbnál, ám elutasítást nyer.

Ír regényeket, amelyek közül az "Aladár" és a "Tizenegyedik parancsolat" címűeket külföldön is kiadják. Több mint harminc kisebb egyfelvonásos darabot ír, többnyire vígjátékot. Többfelvonásos vígjátékai: "A végállomás", "A holdvilág", és "Az olasz asszony" is rendre sikert hoznak szerzőjének. Első külföldi sikere "A végállomás" című vígjáték, amelyet a bécsi Deutsches Volkstheater ad elő, a premier után még nagy hosszan játszva.

1925 májusában a Vígszínház mutatja be ötödik jelentősebb színdarabját, "A csirkefogó" című négyfelvonásos bohózatát, de pályájának legzajosabb sikerét 1926 márciusában "Az alvó férj" című háromfelvonásos vígjáték bemutatóján aratja, ugyancsak a Vígszínházban.

Az Alvó férj

Ez a darab egy jól megírt mű, sokak szerint Szenes élete legjobb darabja, mára egy kissé méltánytalanul elfeledett, nem oly gyakorta játszott magyar színpadi alkotás. A kor jellegzetes pesti figurái tűnnek föl benne. A budapesti korzón és az egykori arisztokrácia üdülőhelyén, Abbáziában (ma Horvátország) játszódó darab szépasszonya Gombaszögi Frida, ki a férje mellett savanyodik, s "szegény jó Ödön", a férj Rajnai Gábor, neje iránti meg-megszunnyadó érzelmeit az Amerikából hazatérő barát, felesége iránti kitüntető érdeklődése ébreszti fel. A barát szerepében a később Amerikában Oscar-díjjal is kitüntetett Lukács Pál alakítja a Vígszínházban. A színdarab, azóta szállóigévé váló mondatok sorát hordozza, kezdve a "szegény jó..." kifejezéstől egészen, a párizsi útról hazatérő dáma, a barátnő, korzóbeli előkelősködő köszönéséig, a "lö pá" -ig. Megjelenik az "ucsora" kifejezés, amely az anyagi értelembe vett nehéz idők kedvelt meghívásfajtájává növi ki magát: több mint egy uzsonna, de kevesebb, mint egy vacsora. A darab siker, ám a 78. előadás után leveszik a színről, amit Szenes sérelmesnek tart. A színház azzal érvel, hogy az utolsó kilenc előadás átlagbevétele nem éri el a kétezer pengőt, szemben a korábbi 4800 pengős előadásokkal. Hiába a bravúros szerkezet, a legendássá váló dialógusok sorozata a közönség új darabokat vár, amelyre nem is kell sokáig várni Szenes Béla esetében. Nem úgy a bemutatóra.

Sikerei csúcsán

A "Nem nősülök!" viszonylag gyorsan elkészül, ám a Vígszínház műsorpolitikai taktikázásnak köszönhetően, tolódik a premier, s csak 1926. december 22-én, kerülhet rá sor. A siker annál zajosabb és mindent elsöprő. A "Noszty fiú" darab korábbi premierje befolyásolja az új Szenes vígjáték bemutatóját a Vígben, s ezért tolódott szerencsés időzítéssel karácsonyra a jóval korábbra tervezett színpadra állítás. Operettet, színpadi műveket fordított német és francia nyelvekből. A Pesti Hírlap vasárnapi mellékletében, a "Vidám Írások" rovatban rendszeresen jelennek meg publikációi, egészen haláláig. Ezek az írások talán a színpadi szerző Szenes-nél is népszerűbbé tették.

Sokat betegeskedett szívével már korábban is, állapota a "Nem nősülök!" próbái és diadalútja alatt azonban rosszabbodik. 1927. május 19-én nyilatkozik a sajtónak, s őszre két vígjátékot is ígér a közönségnek, ám alig egy hét múlva ugyanez a lap a nekrológját hozza le, főhelyen. Halála váratlan és igen korai, mindössze 33 éves.

Az utolsó előtti este története

1927. május 24. Egy budapesti kávéházban Stella Adorján, aki rövid idő alatt a legkeresettebb szövegírója és fordítója a magyar színházi életnek, együtt vacsorázik Szenes Bélával és Radó Józseffel, a "Régi jó Budapest" operett zeneszerzőjével. Vacsora közben Stella megemlíti Szenesnek, hogy "A gazdag lány" története milyen remek operett téma lehetne. A vacsora még véget sem ér, és megállapodnak abban, hogy a Szenes Béla, Stella Adorjánnal operettet ír a szcenáriumból, míg a zenéjét Radó Józsefre bízzák. Másnap a Városi Színház direktorához sietnek, és dr Marton Sándor irodájában mindhárman aláírják a szerződést. Másnap hunyt el Szenes Béla. Az esemény megrázza a színházi közéletet. Ám a szerződés attól még érvényben van, hogy az egyik fél eltávozik. A színház több halasztást követően emlékezteti kötelességére Stella Adorjánt és Radót. Stella párizsi tartózkodása alatt elkészíti Szenes művéből az átiratot. A főszereplőt a korhoz igazítja, és a romantikus szerepből egy dinamikus sportlady figurát formál, néhány kisebb szerepen végez más átalakítást, majd Radó is elkészíti a hozzávaló zenei hátteret, és a premier kiírása szerint Szenes és Stella neve áll a szerzők helyén 1928-ban. Stella Adorján ugyanis csak úgy vállalja el a szövegírást, ha az eredeti szerződésben foglaltaknak megfelelően, a tantiem fele Szenes örököseit illeti meg.

Egy bemutató, a szerző nélkül

A sajtóban megígért két vígjáték egyikét, "A házibarát"-ot, a jó barát Nóti Károly fejezi be, és a Vígszínház mutatja be 1928-ban. A szerző szcenáriumához méltó dialógust ír Nóti, kritika szerint nem észrevehető ez a "különkezűség", teljesen "Szenes"-nek tűnő az egész darab. Uray, Gál Franciska, Góth, Góthné játszanak a darabban nagy sikert aratva, s feltűnik egy új tehetség Pártos Erzsi, akinek kiugrására felfigyel a szakma és a sajtó is.

A darab kapcsán így emlékezik meg Schöpflin Aladár a Nyugatban Szenes Béláról: "A tavaly elhunyt Szenes Béla derék és rokonszenves íróember volt. Megvolt az a ritka erénye, hogy nem voltak pretenziói önmagával és másokkal szemben. Sikereinek örült, de nem kívánta miattuk, hogy nagy embernek tartsák. Bukásai lesújtották, de nem okolt értük másokat, színházát, színészt, kritikust, elismerte, hogy ő is írhat rosszul sikerült darabot. Nem tartotta magát nagy drámaírónak, szerényen és okosan úgy határozta meg saját hivatását: a budapesti közönség mulattatója. Meg kell adni, jól mulattatta ezt a közönséget, egyszerű, de polgári ízléssel, könnyed leleménnyel a részletek kidolgozásában, az ártalmatlan hűsítő italokra emlékeztető kritikájával az életnek. A színpadi csevegés volt a genre-a, a budapesti polgári társadalom beszédtárgyai az anyaga, a korzón sétáló átlagemberek családi komplikációi a problémái. A műfaj, amihez értett, és amivel sikereit aratta, a különleges budapesti Localposse, melynek nem is volt nála jobb művelője. Szerencséje az, hogy maga is tagja volt annak a közönségnek, amelynek írt. Azonosak voltak a gondolatai, az ízlése, az érdeklődései, a tréfái, csak író készségével vált ki közönségéből..." Schöpflin Aladár: A HÁZIBARÁT - Nyugat - 1928/12sz.

Szenes Béla vígjátéka, befejezte Nóti Károly. Az utolsó Szenes színdarab

Az ígért másik vígjáték szcenáriumához egy alkalmi társszerzőt párosít Hevesi Sándor, aki vállalja a darab, az "Az ezüstpáncél" bemutatóját 1930-ban, a Kamaraszínházban. A színmű valószínűleg kezdeti stádiumban maradt Szenes halálakor, s ebben rejlik a posthumus bemutató sikertelensége, mindössze 13 előadást ért meg. Özvegye egy évtized múltán kezdeményezi férje színműveinek reprízét, ám a kor és az idő nem kedvez a felújításnak, elutasítják.

Szenes Hanna

Szenes Béla egyetlen leánygyermeke Szenes Hanna költőnő. (1921-1944) A gyermek 1939-ben az egyre nehezedő politikai nyomás elől, a Közel-Keletre emigrál. Ám a II. Világháború eléri ottani lakhelyét, s önkéntes Brit katonatisztnek áll 1943-ban. Mint Brit Önkéntest - a királyi légierő, a RAF, ejtőernyővel Jugoszlávia területére juttatja 1944-ben. Átjön a Magyar Jugoszláv határon s a bujkáló gyermeklányt egy nap Nyugat-Magyarországon elfogják, és bebörtönzik. Öthavi fogvatartást és kínzást követően kivégzik Budapesten a tragikus sorsú, 23 éves diáklányt. Fogsága idején keletkezett versei a véletlennek köszönhetően megmaradnak, amelyet azóta a világ számos országában kiadtak, nagyon sok nyelvre lefordítva.

Egyetlen színpadi műve: A hegedű - önéletrajzi ihletésű.

Forrás: http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/p-z/szeneselet.htm

Utolsó képen olvashatjátok a regény befejező oldalát. Ebből megtudhatjátok, hogy mi is történt azután, hogy Aladárnak megvolt a meztelen táncosnő.