Kertész utca és Dob utca kereszteződésében egy ház két különböző homlokzatán van egy emléktábla. Pernye András neve ismerősen csengett, mert a Ki mit tud? zsűrijéből emlékszem értékeléseire.  László Zsigmond nevét olvasva nem volt ismerős aztán, életrajzának és könyveinek keresésekor beugrott, hogy Liszt életrajzát olvastam tőle.

László Zsigmond (Nagytétény, 1893. máj. 23. – Bp., 1981. júl. 28.): zenetörténész, filológus, a zenetudományok kandidátusa (1972), Erkel-díjas (1962). 1911-16 között a bp.-i, lipcsei és bécsi egy. bölcsészettudomány karán végezte irodalmi tanulmányait, doktori disszertációja: A kuruc balladák (Bp., 1917). 1945-48-ban a Goldmark Károly Zeneiskola  igazgatója, majd 1955-ig a bp.-i körzeti zeneiskolák zenetörténet tanára. Elsősorban m. verselmélettel, ritmustannal, zenei prozódiával, m. zenetörténettel, zenekritikával és zenei műfordításokkal foglalkozott. – F. m. 36 francia népdal (műfordítás, Bp., 1949); Liszt Ferenc és az orosz zene (Bp., 1955); Erkel Ferenc élete képekben (Bp., 1956, 1958, 1961, oroszul 1964); Ritmus és dallam. A magyar vers és ének prozódiája (Bp., 1961); Az ifjú Liszt. 1811-1839 (Bp., 1962); A rím varázsa (Bp., 1972); Liszt Ferenc élete képekben és dokumentumokban (Mátéka Boleszlávval, Bp., 1978; orosz, német, angol, francia nyelven is); Költészet és zeneiség (Bp., 1985). – Írásai: prozódiai tanulmányok, zenei cikkek, kritikák, fordítások, oratórium-szövegek. – Irod. Schreiber Sándor: L. Zs. halálára (Élet és Irod., 1981. 32. sz.). Forrás: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09245.htm

László Zsigmond, a magyar verstan és zenetudomány kutatója kettős kötöttségű alkotó volt: irodalmi és zene elkötelezett tudósa, aki kivételes érzékenysége és széles körű tájékozottsága révén mindkét területen különleges eredményeket ért el. Vers és zene bonyolult összefüggései feltárásának fontosságára már Kodály Zoltán felhívta a szakemberek figyelmét. E kötet a tartalmas életműből László Zsigmond éppen e tekintetben úttörő prozódiai munkásságának vonulatát mutatja be. Kötetünk tartalmazza a szerző két nagyszabású műve, a Ritmus és dallam, valamint A rím varázsa legfontosabb fejezeteit, Bartók Kékszakállú hercegének prozódiai elemzését, a szó és zene kapcsolatát vizsgáló Kodály-tanulmányát, a Versmondás művészete című értekezését és Szabolcsi Bence Vers és dallam című könyvéről írott recenzióját. A Vita-fejezet László Zsigmond prozódiai elméletének visszhangját, a szakterület egymással konfrontáló nézeteit ismerteti. Külön figyelmet érdemelnek azok a fejezetek, amelyekben László Zsigmond egy-egy kiemelkedő költői életmű rímstruktúráját elemezve jutott el fontos eredményekhez: Goethe, Petőfi, Ady, Kosztolányi, József Attila költészete kerül e tanulmányokban új, egységes szempontú megvilágításba. A kötet méltó összefoglalása László Zsigmond gazdag életművének. Forrás: https://www.antikvarium.hu/konyv/laszlo-zsigmond-kolteszet-es-zeneiseg-324406

Pernye András (Újpest, 1928. november 19. – Budapest, 1980. április 4.) Erkel Ferenc-díjas zenetörténész, szakíró, egyetemi tanár.

1928. november 19-én született Újpesten. Édesapja, Pernye Károly gépészmérnök, apai nagybátyja, Otto Schulhof zeneszerző, aki a Bécsi Operaház karmestere volt.

András fiatal korában aktívan sportolt, írónak készült. 16 évesen azonban gyermekbénulás áldozata lett, és bár leküzdötte a betegséget, felnőtt életében tolókocsihoz volt kötve.

Berkes Kálmántól klarinétozni, Vasady Balogh Lajostól zeneszerzést tanult. A hangszeres pályára lépést maradandó bénultsága megakadályozta. Ezért zenetudománnyal kezdett foglalkozni. 1952-ben kezdte meg a szakot a Zeneakadémián. Bartha Dénes, Szabolcsi Bence, Bárdos Lajos, Gárdonyi Zoltán és Ujfalussy József voltak a tanárai. Kivételesen olvasott és művelt ember volt. Kiváló zenei tárgyú könyvei és cikkei jelentek meg. Egyike volt az elsőknek, aki szakíróként fölkarolta a dzsesszzenét.

1963-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanított, és 1965-től mindvégig a Zeneakadémián is. A Magyar Nemzet zenekritikusa volt 1954-1979 között. A Magyar Rádióban jazz-történeti sorozatot vezetett 1959-1974 között. Országos és tartós népszerűségre tett szert a Ki mit tud? zsűritagjaként.1975-ben Erkel Ferenc-díjat kapott.

„Nincs dobogó az asztal alatt, nem emeltek a diákok széksorai sem. Ő pedig nem tudott felállni az asztal mellől. Mégis úgy éreztük, egy óriás lény lebeg a teremben, szüntelenül megérintve mindannyiunkat.” – Hollós Máté

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pernye_Andr%C3%A1s

Pernye András Ki mit tud? zsűri értékeléseiből a Youtobe-n is van fent, talán nem véletlenül.

A hajdanvolt pesti kávéházak sétájakor álltunk meg az egykor volt pesti kecskeméti kapu helyénél. A kecskeméti kapu annak idején nem azért kapta ezt a nevet, mert a kapuhoz vezető út Kecskemétre vezetett. A Kecskemét szabad királyi városa építtetett egy vendégházat, melyről az utca és a kapu is elneveztetett. Mint tősgyökeres Baranyaiak rögtön meg is kérdeztük, hogy melyik volt régen a pécsi ház. A Király utca 40, mely most éppen bontás alatt áll. Hányattatott sorsú épület, mely már évek óta kerül újságok címlapjára. Próbálták már megakadályozni a bontását. Látszólag sikerült, de aztán a magára hagyott épület végül is összedőlt. Most luxus társasházat építenek a helyére, mely állítólag visszakapja eredeti klasszicista homlokzatát. Most már biztosnak látszik, hogy a ház elkészül, de az biztos, hogy az eredeti építőanyagából nem sok marad a helyén. A fényképeket még májusban készítettem.     

Király utca 40. – A Király u – Vasváry Pál utca sarkán 1844-ben épült Hild József tervei alapján (bár ezt többen cáfolják) klasszicista stílusban. Négyszög alakú saroktelek, zártsorú, négy oldalról körül épített beépítésű. Az épületet, az 1920-30-as évekbe egyszerűsítették és jelenleg per alatt áll a ház, mert lebontását megakadályozta az egyik városvédő egyesület. A kapualj boltozott, lépcső három karú, kovácsoltvas korláttal. Forrás: http://kiralyutcadesignutca.hu/kiraly-utca/

A Király utca 40. számú ház önmagában nem is lenne olyan óriási érték. Ha csak a szűkebb környezetet nézzük, egy tucattermékről van szó. Háromemeletes, gangos bérház. Ilyenből azért akad pár. Ugyanakkor van két megszívlelendő adottsága. Az egyik magához a házhoz kötődik: 1844-ben épült.

100 évvel az előtt, hogy szétlőtték volna Budapestet a német és szovjet haderő katonái. 70 évvel azelőtt, hogy kitört volna az első világháború. 40 évvel azelőtt, hogy átadták a közelben a Magyar Királyi Operát. Négy évvel az előtt, hogy kitört volna az 1848-as forradalom. Egyszázhetven éve.

Itáliában és a föld szerencsésebb történelmű országaiban persze az ilyesmi nem akkora kuriózum. De nincs sok ilyen ország. És nem is hozzájuk, hanem saját magunkhoz kell mérni saját épületállományunkat. A 19. század közepe előttről már koránt sincs olyan sok épületünk. Így hiába tucatterméknek épült, ma már ritkaság, unikum. Ahogyan egy 1844-es bor sem volt különösebben nagy érték a szabadságharc ideje alatt, úgy mára azt is árverésen kínálnák, és milliókért cserélne gazdát, legyen szó bármilyen középszerű egykor volt borászatról is. Ráadásul nem egy fészerről, nem egy földszintes kulipintyóról beszélünk, amelyen aztán átlépett volna a városfejlődés, és ma már érthetetlen zárványként képviselné korát, hanem egy olyan épületről, amely léptékében megelőzte azt. Nem lehetett nagyon hátul a sorban Pest első háromemeletes épületei között. Az pedig már csak hab a tortán, hogy egy elismert, jó építész munkájáról beszélünk. Forrás: http://oroksegfigyelo.blog.hu/2014/09/19/egy_pesti_berhaz_sirjara

A nyolcvanas években a Blaha Lujza térhez közel dolgoztam. A Dohány utcán keresztül sokat jártam a Klauzál vásárcsarnokba. Már akkor is szeretettem a Rákóczi út forgatagától messzebb gyalogolni, és megismerni a város rejtett értékeit. A Dohány utcai Hungária fürdő és Continentál szálló épülete életveszélyes volt, de azért mindig megálltam előtte, és csodálkozva néztem az épületegyüttest. Már régóta felújítva áll, nekem meg valahogy nem akaródzott elmenni, lefényképezni a Zsolnay épületkerámiákkal díszített fürdő épületét. Most végre megtettem.

Az 1820-as években a Hungária fürdő helyén állt telek tulajdonosa, Gamperl András selyemkereskedő kútásás közben ásványi sókban gazdag hideg vizet fedezett fel, s 1827. május 23-án nyitotta meg a Gamperl-féle Vasfürdőt. Az 1838-as pesti árvíz azonban elmosta ezt az első épületet, s az újjáépült fürdőt az 1840-es évektől kezdték Hungária néven emlegetni a pestiek. Ekkor és egészen az 1920-as évekig a fürdő még a Wesselényi, a Nyár és a Klauzál utca által határolt hatalmas tömbből állt (a mai Dohány utca 42. és 46. szám alatti telkeken). 1890 körül a Nyár utca felőli szárnyat Novák Imre tervei szerint jelentősen átépítették, és kibővítették a korábban mindössze tizenöt káddal üzemelő fürdőházat.

1897-ben a Ringer család vásárolta meg a több fürdőszobával, négy vendégszobával és pihenőkerttel is rendelkező Hungária fürdőt, és a kor követelményeinek megfelelő, modern fürdőkomplexummá alakította át. A Nyár utca felől nyílt a kőfürdő, a hatvan kád- és a négy gőzfürdő, a Klauzál utca felől pedig a gyógyvizes népfürdő várta a vendégeket, ezerötszáz kabinnal, büfével és külön ún. divatosztállyal. 1907-ben Ágoston Emil készített terveket a 44. számú telken felépítendő impozáns, korszerű fürdőházra. 1910-ben adták át a többemeletes, bécsi szecessziós stílusú épületet, amelyben a korábban megszokott fürdőhelyiségek mellett egy úszóversenyek lebonyolítására is alkalmas, oszlopos úszócsarnok is helyet kapott. Az uszoda üvegkupolája mechanikusan mozgatható volt, amelyet szép idő esetén széttoltak, hogy a vendégek a szabad ég alatt fürdőzhessenek.

Az 1920-as években a Hungária fürdő az Ingatlanbank tulajdonába került. A fürdő Nyár utcai szárnyában csakhamar megnyitották a Continental szállót, a Klauzál utca felőli népfürdőt lebontották, és helyére 1929-ben Vágó László tervei alapján art deco stílusú, hatemeletes bérházat emeltek (ma Dohány utca 46.). A megmaradt szecessziós épületrészben Kamara mozgó néven filmszínházat nyitottak, amely az 1950-es évektől több, rövidebb ideig működő színháznak adta át a helyét. Itt tartotta előadásait a Bányász (később Honvéd) Színház, a Fővárosi Nagy Varieté, legvégül a Tarka Színpad 1963-ig. 1965-től a szomszédos Continental szálló használta az egyre elhagyottabb egykori Hungária fürdő néhány helyiségét, de miután 1970-ben a szálló bezárta kapuit, a fürdőépület is egyre elhagyatottabb lett.

Az 1980-as évekre az épület állapota életveszélyessé vált, a fürdő belső terét díszítő csempéket és majolikákat elhordták, az üvegkupola megsemmisült, s az épületben hajléktalanok rendezték be menedékhelyüket. A már romos épület azonban ebben az időszakban még egyszer művészettörténeti jelentőségre tett szert, hiszen 1989-ben, a Fiatal Művészek Stúdiója segítségével, a később Újlak Csoport néven ismerté vált művészcsoport itt lépett fel először.

1996-ban egy külföldi érdekeltségű cég vásárolta meg a telkeket, s egy kétszáztíz szobás, termálvizes szállodát kívánt építeni a Hungária fürdő és az egykori, mára földig rombolt Continental szálló helyén – a fürdő főhomlokzatának és első lépcsőházának megtartásával. 2001 szeptemberében az illetékes hatóságok nem járultak hozzá a bontáshoz, és garanciákat kértek az épület főhomlokzatának és első lépcsőházának megóvására vonatkozóan. A városképvédelmi bizottság felszólította a beruházót, hogy fél éven belül végezze el az állagmegóvási feladatokat. Az állagmegóvás nem történt meg, sőt, a tulajdonos korábbi bontási munkálatainak következményeként a hátsó uszodarész összedőlt, így 2002 nyarán az épületet életveszélyessé nyilvánították, s a tulajdonost a hátsó traktus teljes lebontására kötelezték.

2004 nyarán a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elrendelte az egykori pesti zsidó gettó területén lévő veszélyeztetett épületek, így a Hungária fürdő ideiglenes védettségét, 2005. február 7-én pedig műemlékké nyilvánították az épület megmaradt részét. Az egykori Hungária Fürdő és Continental Szálló helyén felépült Continental Hotel Budapest****Superior 2010. június 15-től fogad vendégeket. A 180 éves múltra visszatekintő épületegyüttes hivatalos megnyitóját 2010. szeptember 22-én tartották mintegy félezer vendég jelenlétében. Dőlt betűs részek forrása:  http://continentalhotelbudapest.hu/tortenet

Májusban történt, hogy a kisebbik lányom karácsi ajándékát levásároltuk. A lányom jól kitalálta, hogy nem adhat jobb ajándékot, mint egy Hosszúlépés sétajegyet.  A kávéházi sétát hamar kiválasztottam, de mire jelentkeztem rá, már be is telt. Májusban aztán összejött, hogy egy két órás séta keretében az egykori Pest kávéházainak történetét, megismerhettük. Nem jegyzeteltem, csak fényképeztem, így aztán azt sem tudom, hogy a Vásártérrel szembeni sarokház kávézójának mi minden történt az elmúlt évszázadokban. Az biztos, hogy most egy Amerikai gyorsétterem működik benne. Kollin Ferenc: Budapesti üdvözlet (Helikon, 1983) könyvéből megtaláltam régi képeslapokon az egykori kávéház épületének képét.

Az biztos, hogy egy ideig húsboltként is működött, mert a húsbolt Zsolnay csempéi még most is díszítik a gyorsétterem falát.

Feleségem kellett Tatára fuvaroznom. Én az ilyen felkéréseknek örömmel teszek eleget, hisz Tata, az egyik kedvenc városom. Sokszor és sokat járkáltam utcáin, és sokat csodáltam jól megtervezett és megépített épületeit. Fellner Jakabhoz köthető épületeit sokszor csodáltam meg, és időztem előttük. Feleségem a malomba, a Magyarországi Németek Múzeumába vittem.  Nejem a Malomban egy kerek asztal ülésen, én meg a malom egykori tulajdonosának és újjáépítőjének épületeit jártam sorra és fényképeztem.

Kőfallal kerített telken, szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes, nyeregtetős épület. A körítő falban félnyeregtetővel fedett, kosáríves nyílású kapuépítmény, mellette gyalogkapu, a fal belső oldalához támasztva tizenkét, másodlagos elhelyezésű sírkő. A malomépület D-i homlokzatához csatlakozik a vörös mészkő gát, amely a telken keresztülfolyó patak vizét duzzasztotta. Alkotmány u.-i homlokzatán, szoborfülkében, Nepomuki Szent János-faszobor. A malom K-i részén elhelyezkedő egykori üzemteret fafödém osztja szintekre, melyeket faragott oszlopok tartanak. A Ny-i részen mellékterek találhatók. Az udvarban téglalap alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős magtárépület, melynek belseje kétszintes, fafödémes. 1758-ban Hertzog Mátyás pékmestertől vásárolta Fellner Jakab, 1760-ban újjáépítette. 1798-ban átalakították (építész: Gött Antal). Nevét a homlokzaton elhelyezett faszoborról kapta. 1868-1950 között a Frank és a Lampert család bérelte. 1950-ben államosították és raktár céljára szolgált. 1979-1983 között alakították át múzeumi célra. Forrás: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=6395

 Aztán meglátogattam az Eszterházyak egykori kastélyát, és a Tata főterén álló plébániatemplomát. Véleményt nem szeretnék írni a látott műemlékekről, beszéljenek inkább helyettem a képek.   

Fellner Jakab (Fellenthali Fellner Jakab) (Nikolsburg, mai nevén Mikulov, 1722. július 25. – Tata, 1780. december 12.) építész, a késő barokk copf stílusú építészet egyik legkiválóbb magyarországi mestere.

 Morvaországban született. Képesítés nélküli építész volt, aki a helyi építőmesteri gyakorlatból kinőve vált sikeres, elismert, keresett szakemberré.

1745-ben telepedett le Tatán, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen haláláig élt. Jelentős szerepe volt Tata, Pápa, Eger és Veszprém városképének kialakításában. A klasszicizáló késő barokk építészet legkiválóbb hazai mestere. Főleg az Esterházy grófok számára dolgozott, majd szakmai jó hírének köszönhetően másoktól is sok megbízatást kapott. Az első jelentős munkája a tatai római katolikus plébániatemplom volt, ezt eredetileg Franz Anton Pilgram tervei szerint kezdték el építeni 1751-ben, de a munkálatok döntő hányadát Fellner Jakab végezte el. Sajnos, ő sem tudta befejezni, ezért halálát követően Grossmann József fejezte be, 1783-ban.

Fellner egy ideig Komárom vármegye szolgálatában állt. 1762-ben a Lamberg család kastélyát tervezte Móron. Eszterházy Károly püspök 1764-ben az egri püspöki uradalom egyes építkezéseinek tervezésével bízta meg, pályafutása ekkor ívelt fel. Itt első munkája a püspöki kastély lépcsőháza és kápolnája volt 1766-ban. Az ő nevéhez fűződik a veszprémi püspöki palota tervezése is. A Gerl József bécsi építész által tervezett egri líceum építését 1765-ben vette át. 1768–1774 között tervezte a veszprémi püspöki palotát, amely az európai késő barokk számottevő emléke, legragyogóbb változata. Utolsó nagy alkotása a pápai plébániatemplom volt 1773-ban, amely klasszicizáló homlokzatával és világos, tágas belső terével a magyar templomépítés egyik típusalakító őse. A meglévő építészeti adottságok, a hely és a táj kitűnő kihasználásának egyik kiváló példája a veszprémi aggpapok háza, amely 1770–1778 között épült.

Fellner Jakab 1773-ban nemességet kapott. Tatán hunyt el, és saját kérésére itt temették el az általa épített Szent Kereszt felmagasztalása római katolikus templom kriptájában. Emlékét a Nagytemplom falán az 1940-es évek elején elhelyezett emléktábla is őrzi:

„Fellentháli Fellner Jakab 1722-1780. A XVIII. századi Magyarország legnagyobb építőművésze és mérnöke volt, barokk szellemű alkotásainak egyéni stílusa harmonikusan forrt egybe a magyar tájjal és lélekkel. Fáradhatatlan munkássága szebbé, gazdagabbá tette hazánkat. Művészetét Eger, Pápa, Veszprém, Pozsony, Csejklész, Mór, Kecskéd, Kistálya és főleg Tata emlékei hirdetik. Itteni főalkotásai: a plébániatemplom, a kastély, a piaristák rendháza, a kálváriakápolna. Nagyszerű tervet készített az öregvárnak várkastéllyá való átépítésére. A mester Tatáé volt, innen indult el dicsőséges útjára, itt lakott, innen irányította többi építkezését is. Tatán halt meg és porladó hamvai itt szemben nyugszanak a hatalmas alkotásának kriptájában. Halhatatlan emlékét hirdeti e szobor, amelyet 160 évvel halála után emelt a hálás utókor.”

Segédjéből Grossmann Józsefből utódja lett, és feleségül vette özvegyét, majd befejezte félbe maradt munkáit. Tatán, a templom előtti tér rendezésekor, 1940-ben, szobrot emeltek emlékére, ami Ungvári Lajos alkotása. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fellner_Jakab

Hétvégenként a felségemmel Dunántúl járáson vagyunk. Vértesacsára el kellett mennünk. Feleségem a Vértesacsai német kitelepítés hetvenedik évfordulójára rendezett konferencián vett részt. Amíg feleségem előadott, én fényképezőgépemmel jártam a falut. Ezeket a képeket most onnét hoztam.