Szombat délután feleségem kérésére góréra vadásztam a fényképezőgépemmel. Elsőre nem tűnt nehéz feladatnak, hisz falun voltunk. Megkaptam a specifikációt: „Legyen téglalábakon álló. Olyan, amelyik alatt nincs tyúkól, vagy csirkeól, mert arról a fajtáról már van fénykép. Jó lenne, ha csöves kukorica száradna benne, és az oldalán paprikafüzérek száradnának, mint ahogy a XX. században ez nálunk is volt.”
Végigjártam az utcánkban az összes portát.
Volt góré, amelyiknek a tetejét hullámpala borította.
A másikat kidekorálták hullámos oldaldeszkával, és gyerekjáték tárolónak használták.
A harmadikat tűzifa tárolásra használták, és hullámpala kerítés csatlakozott hozzá. Legalább léckerítés között lett volna.
Láttam paprikafüzéreket tornácon száradni, de a közelben górénak nyoma sem volt. Végül a szomszéd faluban találtam szabadon álló górét.
Igazság az, hogy ebben sem volt kukorica, és az oldalán sem volt paprika, de legalább egy normális góré volt.
A háznál még egy dísznek használt kerekes kutat is fényképeztem, ráadásként.
Góré: A falvakban a kukoricát tárolják górékban. A legáltalánosabban elterjedt gazdasági tároló építmény. Ezek favázasak, léces oldalúak vagy sövényfonásúak, hogy szellőzzön a benne tárolt tengeri. Ugyanakkor a lécet úgy erősítik fel, hogy a kukoricacső ki ne essen, de a madár se tudjon berepülni. A górét sokszor 1,2 - 2 méter magasra emelték meg, alá disznó-, tyúk- vagy liba ólat helyeztek, hogy a lepergő szem ne menjen kárba. A góré mai szóhasználatban főnököt is jelent. Forrás: http://www.nyest.hu/hirek/ket-gore
Ráadás Budapesten
Baranyában két napot kutakodtam, hogy góréra leljek. Budapesten megyek a Király utcán felfelé, és mit látok? Egy „főgóré” feliratot! Ezen elmosolyodtam magam, és lőttem két képet róla. Látjátok? Budapesten is van góré! Főgóré, és keresni sem kell.
Pozitívum, hogy rendezett a belváros, és több felújított, illetve újonnan épített szobor, díszkút van a városban.
Én ezt a boci szeletet az Internetről néztem ki. Egy hónapja, hogy először megsütöttem, de azóta csak ezt kérik tőlem a lányaim és a feleségem. Eszembe is jutott róla a régi reklámszöveg: Ez az, amit nem lehet megunni. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit is reklámoztak annak idején ezzel a szöveggel. Az Internet segítségével aztán meg is találtam a tej és a tejföl reklámját. Láss csodát, a tejreklámban egy boci is szerepel. A reklámdalra ropja a táncot. Ráadásképpen, tej is kell a süteményhez. Nem véletlenül ugrott be nekem ehhez a süteményhez a reklámszöveg.
Az 1-es villamoson utazva láttam, hogy a Hungária körúton két egymás mellett levő épületen is Zsolnay kerámiák vannak. Az egyik hétvégén aztán vettem a fényképezőgépem és meglátogattam a két épültet. Az épületek a rajtuk levő felirat alapján oltóanyaggyárnak épültek. Az Interneten utánanézve, ma az állatorvostudomány szolgálatában állnak, az egyik Állatorvostudományi Kutatóintézet, a másik Állatorvostudományi Egyetem Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék épületegyüttese. Helyi védettség alatt állnak.
