Ez kérem kézi munka, otthon készült, bükkfából. – Kínálta portékáját az eladó.
Ez ugyan valóban kézzel készült, de volt abban a kézben elektromos kisgép is. – Gondoltam én erről a kalapácsnyélről.
Nekem már évek óta van egy kalapácsom nyél nélkül. Én, nem levélnehezéknek akarom használni a kalapácsfejet. Barkácsboltban láttam és vásárolhattam is volna nyelet, de úgy gondoltam az én egyedileg kovácsolt kalapácsfejem nem gépi egyennyelet érdemel. Azt terveztem, hogy vonókéssel magam faragok majd egy nyelet. A kalapácsnyél készítést egyszer még kipróbálom, de nem ezen a kalapácson. A piacon kínált nyelet én biza megvettem. Így a lelet megtalálása után négy évvel, már szögbeverésre is használható az én kalapácsfejem.
Nem hétköznapi fej ám az én kalapácsfejem. Magam ástam ki a telkemen. Az úgy volt, hogy mandulafának ástam egy nagy mély gödröt. Akkor egyszer csak elakadt az ásóm hegye. Azt hittem kődarab, és a lyuk mellé a többi kő közé dobtam. Amikor a fát elültettem, utána figyeltem föl, hogy az egyik kő különbözik a többitől, mert rozsdásnak látszik és szögletesebb, mint a halom többi köve. Tisztogatás után aztán kiderült, hogy ez egy rozsdás kalapácsfej. A kalapácsfej nem tucattermék, hanem egyedileg kovácsolt kézi munka. A kalapács orrán még egy mesterjegy is van, gondosan beütve. Kerestem én hasonló mesterjeleket katalógusban, de ezt a jelet nem találtam. Minden falusi kovács nincs feltüntetve ezekben a katalógusokban, de biztosan büszke lehetett a művére, ha megjelölte ezt a tucatterméket. Azt nem tudom mióta pihenhetett a talajban a kalapácsfej, de nem volt nagyon rozsdás, ezért vagy nagyon jó anyagú, vagy nem is régóta pihent a jó anyaföldben. Nyélmaradvány nem volt a fejben, ezért úgy gondolom, hogy tulajdonosa csak a kalapács fejét hagyta el. Azt gondolom, hogy a présházunk tetejét készítő ács szögelésekor repülhetett el a kalapács feje, amit később nem találtak meg. Nekem jutott az a szerencse, hogy ezt a fejet megtaláljam.
A kalapácsfej tömege: 400 gramm
A kalapácsfejet tisztítás után RO55-el passziváltam, és matt fekete acryl festékkel festettem. A nyélfaragást, az illesztéshez magam végeztem. A végeredmény a kéziszerszám gyűjteményem becses darabja lett.
Hozzávalók:
Az előző századforduló idejében, ezen a környéken a Feszty körkép volt a látványosság, mely megmutatta, hogy ezer évvel ezelőtt mi történt a magyarokkal. Ha most a kiállításnak címet kellene adni, és egyszerűen csak azt adnám, hogy „kÖrkép helyett kÓrkép”. Szerintem a kiállított alkotások tömören, képpel, és rövid szöveggel kifejezik a Magyarországi közhangulatot, művészi eszközökkel adnak kórképet az országról. 
A szponzorok plakátjai a kaparós sorsjegy mintájára mutatják be a médiákban megjelenő tartalmakat. Minden kis képhez tartozik egy lekaparható szövegmező. Amikor a képeket néztem, kigondoltam a hozzá tartozó híradást. Az esetek döntő többségében az én odagondolt híradásom „NEM NYERT”, mert a lekapart szöveg mást mondott.
A gazdája fogta magát és feltakarította a kutyapiszkot. Erről jutott eszembe, hogy az utóbbi időben nem léptem kutyapiszokba. Tíz évvel ezelőtt a városban járva szinte mindenütt lehetett kutyapiszkot látni. Szerencsére a kutyasétáltatók hozzáállása sokat javult. Én az utóbbi időben ezt tapasztaltam.
Egy öreg vízimalomban csak jó regény játszódhat. Így aztán bele is kezdetem a könyv felkutatásába. Pécsi antikváriumban árulták a legolcsóbban, a boltnak még budapesti átadópontja is van. Egy hetet kellett várnom a budapesti megérkezésre, és az átvételhez is sokat kellett gyalogolnom. Azt mondom, hogy megérte a könyv is, és a gyaloglás is, mert olyan városrészeken mentem át, ahol mostanában ritkán járok. Fényképeztem is sok épületet, melyekről még biztosan írni fogok itt a blogon, de azt majd legközelebb.
A földgömböt tartó négy alak az általános iskolás földrajzkönyvünk borítóját díszítette. Ebbe az épületbe már akkor beleszerettem. A kedvenc tantárgyam lett a földrajz, és ehhez biztosan hozzájárult a Földtani Intézet épületének a teteje is. Amikor Budapestre jártam egyetemre, többször mentem el a környékére, hogy láthassam az épület Zsolnay kerámia díszeit.
Magyar Földtani és Geofizikai Intézet Székháza Budapest, Stefánia út 14. szám alatt található. Lechner Ödön által tervezett szecessziós palota, amelyet 1899. október 1-jén adtak át és érdekessége, hogy kifejezetten a magyar földtan számára épült. Az épület megvalósítására jeligés pályázatot írtak ki 1896-ban. Tizennégy pályamunka érkezett be, amelyeket a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet által felállított bizottság bírált el, ebben többek között Pecz Samu és Alpár Ignác is helyet kapott. Az első díjat a „Versenyezve haladunk” jeligéjű pályamű kapta, amely Lechner Ödön műve volt. Az építés 1898. február 9-én kezdődött meg, amit azért is érdemes feljegyezni, mert Hausmann Sándor a szecessziós stílusú épületet „lakható állapotban” már 1899. október 1-jén átadta. Ez az építési időtartam pedig a hagyományos építési technológiák mellett és az Intézet méreteit tekintetbe véve igencsak rövid volt. 
Ne vegyél semmit a bolhapiacon! — engedett el a feleségem.