A Király utca és Nagymező sarkán áll a Pekáry ház. Ezt a házat még az 1800-as években építették romantikus stílusban. A ház építésze egy sárkányt is képzelt a ház sarkára, mint egy igazi romantikus várkastélyra. El is készült, de az 1900-as évek elején egyszer csak letört a sárkány feje, valószínűleg a puha mészkő nem bírta a városi klímát. Én még fiatalkoromban olvastam erről a sárkányról egy Krúdy novellában. Úgy emlékszem, hogy abban a ház ura miatt tört le szegény sárkány feje. Emlékeim szerint a feleség, aki igencsak házisárkány hírében állt, számon kérte az urát, mert szeretőt tartott. A ház ura természetesen tagadott és esküdözött. A sárkány pedig, mivel tudta az igazságot kénytelen volt megválni szeretett fejétől.

A hétvégén technikailag is összeállt a muszáj projektem, és elkezdtem a családi dokumentumokat digitalizálni. A papírdokumentumok egy része scannelhető, így azok viszonylag jól olvashatóan majd kutathatóak maradnak.  nagyobb részét a dokumentumoknak fényképezni kell, mert a scanneléshez történő hajtogatáskor maradandó károsodást szenvedhetnek. Befejezni természetesen nem tudtam, de legalább elkezdtem. Barátaimmal vasárnap még jazz koncertre is mentünk. Nem volt rossz , bár lehetett volna csendesebb. A beszélgetésen vetette fel barátom, hogy írjak már valami sikamlósabb, erotikus témáról is ezen a blogon.

 

Elég gyakran veszek antikvár könyveket, nagyon sokszor koros könyveket rossz állapotban. Minap egy Móricz fordítást vettem 1921-ből. Érdekessége, hogy korához képest igen jó állapotban van, pedig még könyvtári könyv is volt egy időben. A másik  érdekesség ez a beleragasztott kis matrica. Talán megszívlelték a tanácsot az olvasók és vigyáztak rá? Lehet, nem érdekelt eddig senkit, és arra várt, hogy most megvegyem? Nem lehet tudni, mi a  kérdéseimre a válasz. Örülök, hogy megvehettem.

Szinte minden nap a Szabadság téren vagyok, ugyanis egyelőre itt dolgozom. Nap, mint nap látok egy díszes szoborcsoportot a CIB székház homlokzatán. Sokáig nem tudtam, hogy kiket és miért ábrázol. Aztán jött a kollégám és a fényképezőgépével most közel hozta ezt a szoborcsoportot, és láss csodát most már felismerhető alakok vannak a szobrokon. A Google segítségével sikerült kideríteni, hogy pontosan ki és miért készítette, és mit ábrázol. Íme a rövid leírás hozzá, és a képek magukért beszélnek.

A család múltjából őrzünk dokumentumokat, könyveket, mint erről már korábban is tudósítottam. A családi dokumentumokat féltve őrizgetjük, és használjuk is, feleségem ezek alapján szokott dokumentumelemzési órákat is tartani. A múltkori alkalommal az egyik dokumentumot félbeesve hozta haza, pedig mióta ismerem egyben volt. Kiderült, hogy feleségem kezében esett félbe egy korábbi hajtás mentén, mint elmesélte olyan volt mintha kettétört volna magától.  

A képen látható imakönyv Budapest környékéről került elő, ezt vittem a restaurátorhoz szakvéleményre.

Már két hónapja minden napi programom a limonádé készítés. A limonádé készítést egy akciónak köszönhetem. Két hónapja az egyik áruházban akciós cserepes mentát láttam és mellette hálós akciós citromot. Gondoltam, egy este készítek majd citromos, mentás limonádét. Otthon a mentának helyet kellett találnom. Rövid gondolkodás után egy egyszerű komacsészét kapott kaspónak, jelöletlen, de formás kis darab. Amikor készítettem, gondoltam egyet és egy másfél literes üvegkancsóba készítettem el a limonádét. A kancsóba - mert volt hely - beletettem a facsart citrom maradékát, bátran tehettem, hisz előtte alaposan lemostam és megtöröltem. A kész kancsónyi limonádét a hűtőbe tettem, aztán el is feledkeztem róla. Mire este inni akartam belőle szomorúan tapasztaltam, hogy a család hölgytagjai rájártak a limonádémra. Búslakodni azért ne búslakodtam, hanem felöntöttem ásványvízzel az üvegkancsót. A tapasztalatom szerint kétszer bátran felönthető, és még mindig elfogadható marad a frissítő hatás. Azért mindennap újabb limonádét készítek.