Szombat délutáni rendszeres programom volt a terézvárosi bolhapiac meglátogatása a Dessewffy és Bajcsy utca sarkán. Októberben megszűnt, de az utolsó napján volt szerencsém több kis apróság megvásárlására. Itt bukkantam egy rajzfüzet két oldalára. Mindkettő oldalon kettő…

Évtizedekig minden évben az ünnepekre képeslapokat küldtem a családom nevében a rokonságnak és barátainknak. Az utóbbi évtizedben aztán ezek a lapok apránként elmaradoztak. Volt, amikor megcímzetten maradtak meg az előző évre szánt lapok, csak kiegészítő bélyegeket kellett…

Vannak tárgyak, melyek megérintenek, de elsőre mégse vásárolom meg. Ennél a pipere tükörnél is éreztem egy sugallatot az üzletben. Vigyél el engem. – súgta a tudatalattimnak. Ha legközelebb a boltban járok, és még itt vagy akkor elviszlek. – Üzentem a pipere…

A hétvégén „csak úgy” kettő virággal lett színesebb a lakásunk. A vágott virágot az egykori Domus áruház melletti kedvenc virágárusomnál vettem. Olyat akartam venni, ami vidámságot hoz lakásunkba. Ránk fér, hisz az utóbbi időben annyi minden szomorú, aggasztó és…

Ne vegyél semmit a bolhapiacon! — engedett el a feleségem. Én a képen látható tárgyakkal értem haza a bolhapiacról, mert nem tudtam ellenállni egyik tárgynak sem. A textil egy német feliratos falvédő. Az eladó szerint a pécsi vásárból származik, a kék svábok…

-       Honnan van ez? -       Osztrák licensz. A fenti rövidke párbeszéd jutott eszembe Gothár Péter 1985-as Idő van című filmjéből, amikor megláttam a bolhapiacon ezt a gyufásdobozt. Plusz még a Skála-Coop egykori…