A hétvégén „csak úgy” kettő virággal lett színesebb a lakásunk.
A vágott virágot az egykori Domus áruház melletti kedvenc virágárusomnál vettem. Olyat akartam venni, ami vidámságot hoz lakásunkba. Ránk fér, hisz az utóbbi időben annyi minden szomorú, aggasztó és kimerítő történt velünk, hogy épp itt az ideje, hogy vidámsággal töltsük meg az otthonunkat. Az élénksárga színű virág megtetszett, aztán csak úgy mutogatással kértem, mert a nevét nem ismertem. Az eladótól aztán megtudtam, hogy nincs is még magyar neve. Ornithogalumnak hívják a virágot, és különlegessége, hogy a virágzatából a csúcsán levő most még zöld kis bimbók is ki fogynak nyílni a vázában. Az interneten aztán meg is találtam angolul a leírását:
http://en.wikipedia.org/wiki/Ornithogalum
Érdekes, hogy a „Star-of-Bethlehem” nemzetséghez tartozó virág.
A másik virágot a kisebbik lányom hozta haza, mert a piacon megtetszett neki. Én meg előszedtem a héten vásárolt kis füles edénykémet, amit pont egy ilyen kis mikulásvirágnak szántam, amikor megláttam. Rögtön bele is tettem, és körbe is öntöttem az ültetéshez hozott agyag gömböcskékkel. Mintha a lányommal összebeszéltünk volna, pedig csak egy véletlen volt.
