A Király utca és Nagymező sarkán áll a Pekáry ház. Ezt a házat még az 1800-as években építették romantikus stílusban. A ház építésze egy sárkányt is képzelt a ház sarkára, mint egy igazi romantikus várkastélyra. El is készült, de az 1900-as évek elején egyszer csak letört a sárkány feje, valószínűleg a puha mészkő nem bírta a városi klímát. Én még fiatalkoromban olvastam erről a sárkányról egy Krúdy novellában. Úgy emlékszem, hogy abban a ház ura miatt tört le szegény sárkány feje. Emlékeim szerint a feleség, aki igencsak házisárkány hírében állt, számon kérte az urát, mert szeretőt tartott. A ház ura természetesen tagadott és esküdözött. A sárkány pedig, mivel tudta az igazságot kénytelen volt megválni szeretett fejétől.
Amikor Budapestre jöttem fel is kerestem a Krúdy által is emlegetett házisárkányos házat. Jelentem akkor a nyolcvanas években még nem pótolták szegény állat fejét, csak lábaival kapaszkodva tartotta testét és szárnyait ott, majdnem a csúcson. Néhány éve a házat tatarozták, így visszakerült a sárkány feje. Remélem többé a házban nem fognak senkit hamis esküre kényszeríteni, így reméljük még sokáig így marad.
Krúdytól megpróbáltam az eredeti idézeteket megtalálni ehhez a bejegyzéshez, de nem találtam, ellenben két Internetre tett írásában is megemlíti ezt a sárkányt, íme a két idézet:
Hét Bagoly című regényben: „...a Pekáry-féle régi házon még ott volt a sárkányfő, amely hosszú nyakát az utcára és egy erkély felé nyújtotta. Az erkélyen az ismert, kis termetű, barna írónő tartotta délutánonként kihallgatásait öreg és fiatal gavallérok között. Míg egyszer a nagyotmondásairól ismert Déri Gyula szerkesztő egy előadása után leesett a sárkányfő a helyéről.”
A Terézvárosi Búcsú elbeszélésében: „…Nem volt még ilyen búcsú a Terézvárosban. A Pekáry ház erkélyéről a kő sárkányfő, amely száz esztendeig őrizte ezt a házat, ijedtében leszakadt, szerencsére senkit sem ütött agyon félmázsás terhével. A terézvárosi templomon őrködő próféták és szent emberek kővé meredve figyelték a zsivajt, amely a régi kegyes éneklések helyett most a szentasszony temploma előtt felhangzott …”
