A hétvégén Baranyában jártunk, hogy mi is, mint ilyenkor szinte mindenki felkeressük elhunytaink sírját. Irigylésre méltó időnk volt, bárcsak egy hét múlva is ilyen lenne, amikor végre feleségemmel egy hosszú hétvégi kirándulásra megyünk. Persze nem is az időjárásról akarok írni, hanem az egyik felkeresett temetőről, a véméndi Izraeliták kicsinyke temetőjéről. Mint minden évben ősszel idén is meglátogattuk, hogy elhelyezzük az emlékezés kavicsát a kis temető emlékművénél. A temető ezen emlékműve egy jeltelen sír azoknak, akik Véméndről a Holocaust áldozatai voltak. A II. Világháború után a véméndiek elmondása szerint egyetlen véméndi zsidó jött vissza a koncentrációs táborból, és ő emeltette az emlékművet. Ez a kis emlékmű az egyetlen Véménden a Zsidó áldozatok emlékére. A kilencvenes évek legelején a falu a II. világháború áldozatainak emléktáblát készíttetett az I. Világháborús emlékmű bővítéseként. A II. világháborús emlékműre akkor minden falubeli felkerülhetett, ha a túlélő családtagja kifizette a felvésés költségét. Állítólag az egyetlen véméndi zsidó túlélőt is megkérdezték, aki közölte: Nem akarja, hogy felkerüljenek a nevek, hisz nekik van már egy emlékművük a zsidó temetőben. Ezt a kis emlékművet keressük fel minden alkalommal, ha Véménden járunk. Idén is felkerestük, bár a jelekből ítélve már nem sokáig tehetjük, mert a temető egyre kisebb, a gaz és a szemét pedig egyre nagyobb a temetőben. A temetőt a szomszéd lassan hozzászántja a saját kukoricaföldjéhez. Az önkormányzat úgy néz ki semmit nem tesz, eme áldatlan állapot ellen. A zsidó temető melletti másik két temetőben példás rend uralkodik, ott látszik, hogy rendszeresen nyírják a füvet, és nem engedik, hogy a falubeliek odahordják a sittet és szemetet. A zsidó temető alig több 100 négyzetméternél, a mellette levő kettő pedig ennek legalább százszorosa. A zsidó temető gondozása így a másik kettő mellett csak kerekítési tényező. Vagyis a temető rendben tartása még sok pénzbe sem kerülne, csak egy kis odafigyelésre.
