Még múlt év őszén szinte belebotlottam ebbe a most bemutatásra kerülő patikafiókba. A Kacatbolt lépcsőjén üldögélt, és kínálgatta magát, meg a benne levő tárgyakat. A patikafiók fa részén nagyon látszik az idő vasfoga, nem úgy, mint a porcelán kihúzóján és a rajta levő zománc feliratán. Ennek a fióknak a kihúzó gombját talán épp a Zsolnay porcelángyárban készítették. A fiók anyaga fenyőfa, gondolom ez már a készítés idején is olcsóbb fafajták közé tartozott, meg könnyebb is volt vele dolgozni az asztalosnak. Tetszik az asztalos munkája, mert a több munkát igénylő fecskefark csapolást alkalmazta, és Nem is használt hozzá enyvet az összeállításban. Otthon könnyű volt lapra szerelni, és leszedni a szerelvényeket róla. Laponként letisztítottam, finom csiszolóvászonnal elvégeztem a végső lecsiszolást, és jöhetett az újbóli összeállítás. A fém szerelvényeket egyszerűen drótkefével és Ro55-el kezeltem, majd a rögzítő csavart matt feketére lefújtam a további rozsdásodás megakadályozása végett. A fiók méhviaszos kezelést kapott, hogy jobban tisztítható legyen. Az egyes műveletek között sok szünetet tartottam, de végül is csak elkészült.

Érdekes a fiók egykori múltja is. A fiók az eladó elmondása szerint a XIX. század végén készülhetett a Nemesbikki patikában volt szekrényfiók. A tulajdonosok később felhozták Budapestre néhány fiókot és mindenféle barkácsoláshoz szükséges hozzávalókat tartottak benne. Ebben a fiókban még a patikában „Cetaceum Speraceti”-t (lásd apró betűs szócikk) tartottak egykoron.Most én felújítás után kisebbik lányomnak fogom ajándékozni, aki remélem jól tudja hasznosítani.