Hétfőn a hosszú hétvége után ért a munkahelyemen az igazi meglepetés. Nem a munkával kapcsolatban, mert arra számítottam, hogy ha egy nap nem vagyok akkor az olvasatlan emailjeim száma exponenciálisan nő. Kollégám, akivel rendszeresen eszmét cserélünk a vidéki „birtokról” - mert mindketten szorgalmasan járunk füvet nyírni – meglepett két régi csetresszel. Csak úgy hozta ajándéknak, mert rám godolt, amikor meglátta vidéki szomszédja szerszámoskamrájában. Mesélte, hogy a Józsi bácsiéknál letört a fülük ezeknek a csetreszeknek. Kukába sajnálták dobni, így a szerszámoskamrába kerültek, jó lesz talán festékes edénynek, vagy ki tudja micsodának. Kollégám megdicsérte, hogy milyen szépek. Józsi bácsi meg örömmel elajándékozta, gondolta „fogják máshol a port”. Kollégám, amíg füvet nyírt mosogatószeres edényben áztatta a csetreszeket, és a végén patyolattisztán hozta nekem. Kollégám szerint ezek a fületlen csetreszek jók lesznek majd az általam megvett vizimalom dekorációjához, hisz ott olyan sok a széles üres gerenda. Én is nagyon el tudnám a vízimalmomban képzelni. Mindegy a dekoráció megvan, már csak a malom hiányzik.
