Nekem a Balaton az elmúlt hétvégén az ifjúságomat juttatta eszembe. Már vagy tíz éve, hogy nyáron nem voltunk a Balatonnál. Az utóbbi időben ősztől tavaszig szerettem a Balatont, mert olyankor számomra sokkal élvezhetőbb. Nincs hőség és nincs tömeg, a természet pedig sokkal szebb.
Az élet úgy hozta, hogy erre a „hőgutás”hétvégére kaptunk meghívást. Elfogadtuk a meghívást, hiszen fiatalkori barátainkkal tölthettünk együtt egy felejthetetlen hétvégét. A parti nyaralók a gyerekkoromat idézték, a legtöbb a hatvanas hetvenes években épült, és úgy is maradt, legföljebb minden harmadik kapott felújítást. Mi egy felújított nyaralóban ünnepelhettünk. Szerencsénk volt, mert vendéglátóink a felújításkor meghagytak olyan bútorokat, eszközöket, melyek a hatvanas évekből maradtak. Igazi kotyogóval főztük a kávét. Felejthetetlen volt a kávé íze, csak a kotyogót felejtettük a gáztűzhelyen. Még szerencse, hogy épp idejében jutott eszünkbe a kávé, így épphogy nem égett le a kávéfőző gumi. A hetvenes években az otthoni kávéfőzőgumi sokszor füstölt el, de szerencsére akkoriban mindig volt tartalék gumi a fiókban.
Azok a hatvanas évek engem ritkán talált a Balaton partján. Emlékezetem szerint egy gyerektáborban voltam. Én már az első nap a Balatonban a tűző napon úgy leégtem, hogy a többi napot a betegsátorban töltöttem- Aztán az üdülés végére levedlettem a régi bőröm, és búcsú éjszakai fürdőzésen már részt vettem.
Ez a gyerekkori nyaralás jutott eszembe, így nappal a vízbe be nem mentem, ellenben a ház hűvösében nosztalgiáztam. Íme az alábbi képeket készítettem vendéglátóimnál. Ugye mennyire hatvanas éveket idéző részletek?
