A népnyelv az én kedvenc székfajtámat csak egyszerűen patkószéknek nevezi. Nem nehéz rájönni nevének eredetére. Vannak vidékek, ahol csak egyszerűen gondolkodó széknek hívják az ilyet. Ez is beszédes név, hisz olyan kényelmes, hogy az ilyenben esik legjobban a gondolkodás. A XIX.-XX. század fordulóján terjedt el a székfajta. Thonet bútor gyártók hozták be ezt a formát. A falusi asztalosok, meg leutánozták, és el is terjedt az egész országban. Láttam én már többféle fazonban színben, csak éppen számomra megfizethetőben nem találtam.
A múlt héten aztán eljött az én időm. Megláttam és megszerettem, mert megfizethető volt. Aztán szemügyre véve kifogásolva a hibáit, még lealkudtam az árát a felére. Szerintem most pont jól jártam, mert mire használható szék lesz belőle, még többször ennyit rá kell költenem, meg még több napot kell rajta dolgoznom.
Egy fél napot már dolgoztam rajta, és még mindig azt tartom, hogy egy jó felújítási alapot sikerült kifognom. A fél nap a tisztítás jegyében zajlott. eltávolítottam róla minden nem odavaló festékréteget. Amint jöttek le a régi rétegek azon gondolkodtam, hogy milyen előélete lehetett. Az antikvitás eladója, azt mondta, hogy Rákospalotán egy családi házból való. Amennyiben végig egy háznál szolgált akkor is volt ez falusi, városi és fővárosi szék is. Utoljára fehér színben pompázott. Azelőtt zöld volt, még azelőtt kék. A legalsó festékréteg szerint mustársárga. A mustársárga réteg alatt pedig látszik, hogy eredetileg natúr fa színben pompázhatott. Az ülőrész menthetelen volt, de nem is sajnálom, mert úgy tűnik ez már nem az eredeti ülőrésze volt. Én kárpitos széknek tudom elképzelni, valószínűleg eredetileg is az lehetett.
Lesz még rajta munka, de remélem nemsokára jókat gondolkodhatom az én patkószékemben.
Képek: Ahogy jött. Majdnem letisztítva, mellette, ami lejött róla.
