Gyerekkoromban, ha kérdeztek a kedvenc süteményem, habozás nélkül rávágtam, hogy az almás pite. Imádtam a pitét, legalább is Nagymamám és Édesanyám pitéjét. Sajnos, nincs már aki nekem gyerekkori pitét süssön. Anyósom ugyan mindig megpróbálkozik és nekem almás pitét süt. Anyósom almás pitéje össze sem hasonlítható gyerekkori pitéimmel, alig van benne alma és vastag a tésztája. Hiába céloztam én arra, hogy több alma, és kevesebb tészta kellene, ő csak ilyet tud.
Én egy ideje magam csinálom a pitét. A tésztám alapja egyszerű omlós tészta, melyet már itt a blogon is leírtam. Az utóbbi időben egy kicsit változtattam a recepten, mert a búzalisztet keverem teljes kiőrlésű rozsliszttel, és cukor helyett édesítőt használok. A sütéshez még pitesütő cseréptálat is vettem. A saját pitéim, majdnem olyan finomak, mint a gyerekkoriak. Nemrég rájöttem, hogy miért. Történt, hogy előkerült Édesanyám ötvenes évekbeli receptes füzete, illetve azok töredékes maradéka. Valójában ugyanaz az összetétel, mint most én is használok.
Képek: A pitesütő tálam és az almás pitém. Pite recept az ötvenes évekből.
