Az utóbbi időben a statisztikák szerint külföldről is többen olvassák a blogom. Az egyik kedves olvasóm Svájcból csatlakozott a bloghoz, és több levélváltás történt köztünk restaurálásról, tárgyak korának és gyártóinak meghatározásáról. Most egy beszámolót kaptam a svájci régiségpiacról, melyet a szerző engedélyével teljes egészében közzé is teszek:
Kedves Múltmentő!
Egy ideje figyelemmel kísérem a blogodat, mivel magam is a régiségek, antik tárgyak kedvelője és egyben alkalmi gyüjtője is vagyok. Ebben szerencsére nem vagyok egyedül a családomban, mivel a feleségem is kedveli a régi bútorokat, lakberendezési és használati tárgyakat. Igyekszünk persze mértéket tartani, hiszen a lakásunk méretei konkrét határokat szabnak a gyüjtőszenvedélynek.
Az élet úgy alakította a sorsunkat, hogy pár évvel ezelőtt gyermekestől, mindenestől elköltöztünk Magyarországról és Svájcban kezdtünk új életet. Aki már járt ebben a kis országban, tudhatja, hogy szinte minden településen olyan érzése kerekedik az embernek, mintha időutazáson venne részt. Több száz éves, kiváló állapotban lévő épületek sorakoznak a városokban, falvakban, a tavakon száz éves lapátkerekes hajók fuvarozzák a turistákat és a helyieket, a hegyekben múlt század eleji fogaskerekű vasút kapaszkodik a csúcs felé... Tény, hogy ebben az országban különös gondoskodással és nagy tisztelettel kezelik, óvják, ápolják a múlt tárgyi emlékeit.
Mindezek mellett nagy élmény itt a régiségek gyüjtőjének is lenni. Az évente minden településen két-három alkalommal megtartott helyi használtcikk-piacok és a nagyobb városokban rendszeresen működő bolhapiacok mellett egy sajátos kereskedelmi forma is segíti a régiségek szerelmeseit. Ez a boltféle az úgynevezett „Brockenhaus” vagy, ahogy az itteniek hivjak: „Brocki”. Magyarul „használtcikk kereskedésnek” lehet fordítani és bizony évszázados hagyományai vannak. A történelmi tények kedvéért meg kell jegyezni, hogy a Biblia is említést tesz a másoknak már nem kellő tárgyak összegyűjtéséről és a rászorulók közötti szétosztásáról. A témát kutatók szerint az 1870-es években nyílott meg az első viszonteladó hely, míg Svájcban konkrétan az Üdvhadsereg kezdett ilyen boltokat üzemeltetni 1895-tól kezdődően. A jótékonysági szál mai is él, ugyanis a nemzetközi segélyszervezetek és civil kezdeményezések mellett az Üdvhadsereg a mai napig több boltjában is árusít különböző fogyasztási cikkeket a rászorulóknak.A Brockenhaus persze ma már jóval több, mint jótékonykodás. Profitorientált vállalkozásokká váltak, az antik tárgyak kedvelői számára pedig kiváló lelőhelyet jelentenek.
A lakóhelyünk közelében, egy 20 km-es körben 4 vagy 5 jelentős méretű és aránylag nagy „forgási sebességgel” rendelkező „Brocki” van. A boltok általában szerdán délután nyitnak ki először a héten. Hétköznapokon a nyitvatartási idő általában 14:00-tól 18:30-ig vagy 19:00-ig tart, míg szombaton reggel 10:00 és 16:00 között lehet kutakodni a folyamatosan változó árukészletben. A „Brockik” készletét a modern, költözés miatt megunt IKEA bútoroktól a 18. századi porcelánig rengeteg termék alkotja. Vannak olyan boltok, ahol csak antik vagy minimum vintage darabokkal foglalkoznak – egy 1960-as, 70-es évekbeli polc, képkeret, társasjáték vagy rádió már símán az utóbbi kategóriába tartozik – és vannak, akik nem válogatnak, átvesznek és árusítanak mindent, ami jön. 
Az egyik forrást a boltok számára a költözők, lakásfelújítók jelentik, hiszen náluk nagy igény van a használt „lomok” eltakarítására. Úgy is hirdetik a Brockik magukat, hogy kérésre minden épületet vagy helyiséget kitakarítanak, és térítésmentesen mindent elszállítanak, anélkül, hogy a tulajnak a kezét kellene mozdítania. Természetesen, aki bizományban szeretne értékesíteni valami régiséget, annak megfelelő ajánlatot adnak. Ha kifejezetten régi házat kell kiüríteni és értékes antik bútorokról, használati tárgyakról van szó, akkor a Brockik tulajdonosai természetesen fizetnek a tárgyakért. 
A boltokban nagyjából két-három vásárlói csoportot lehet jól körülírni, felismerni. Az egyik a szakértő, értékeket kereső gyűjtő. Ők pontosan tudják, hogy a bolt melyik sarkában mire kell, hogy figyeljenek, tüzetesen vizsgálják a festmények, a tárgyak jelzéseit, hogy beazonosítsák és gyorsan fel is értékeljék azokat. Ezek az emberek szinte biztosan ott vannak a heti első nyitásnál, hogy a hétfőtől szerda délutánig begyűjtött új árukészletet elsőként láthassák. Mivel a termékek folyamatosan érkeznek a nyitvatartási időben is, általában többször visszatérnek. Persze akad, aki jól ismeri a tulajdonost és bejárása van a „hátsó raktárba”, ahol az új szerzemények csoportosítása és beárazása folyik, de általában elmondható, hogy a tulajdonosok korrekt kereskedők és igyekeznek mindent minél előbb a nagyközönség számára elérhetővé tenni.
A másik csoportot azok alkotják, akik az aránylag új, használt és éppen ezért igen olcsó bútorokat keresik. Nekik egy hazaköltöző külföldi manager komplett IKEA bútorzata a főnyeremény, az eredeti ár töredékéért, persze. Őket a dohos, poros régiségek nem izgatják.
A harmadik csoport az amatőr régiségmániás, aki találomra választ és inkább hagyatkozik a megérzéseire, a szépérzékére, mint a lexikális tudásra, szakértelemre. Mi – azt hiszem nem titok és nem is szégyen – ebbe a csoportba tartozunk, és bár nem vagyunk szakértők, az internet segítségével nagyon gyorsan be tudunk szerezni minden hasznos információt, ha kinézünk magunknak valamit.
Természetesen ezek a Brockenhaus-ok nem feltétlenül jelentik hatalmas értékek, kincsek lelőhelyét. Ugyanakkor, kis szerencsével az ember gyönyörű ritkaságokkal, a történelem apró darabjait jelentő tárgyakkal lehet gazdagabb, és, ha van hozzá kedve, akár még pénzt is „csinálhat” a hobbijából. A Brockik árfekvése általában jóval az ebay-es, antik online shop-os árak alatt van, azok fele, harmada vagy csak töredéke. Vannak persze tárgyak, amelyekről azonnal meg lehet állapítani, hogy komoly értéket képviselnek és ezeket a Brockikban is a megfelelő szintre „árazzák be”.
A beszámolóm nem lehet teljes fényképek nélkül, ezért aztán csatolok egy kisebb fotógalériát is az egyik kedvenc „lelőhelyünkről”, ahonnan már jó pár szép darabot sikerült beszereznünk. Székeink, dolgozó- és étkezőasztalunk, üvegtárgyaink és pár konyhai díszként funkcionáló régi tárgy (kávédaráló, Salter’s óramérleg) származnak innen, valamint a 60-as évekbeli Matchbox-gyüjteményem néhány újabb darabja. Remélem, hogy sikerül a fotók segítségével valamit átadni ezeknek a kereskedéseknek a hangulatából.
Üdvözlettel: redlands
(A képeken látható Brockenhaus neve „Seedamm Brocki” és a weboldala elérhető a http://www.seedammbrocki.ch linkre kattintva.)
redlands által küldött fotókat pedig itt nagyobb méretben meg is lehet tekinteni: http://indafoto.hu/multmento/brockenhaus/slideshow
