És Mary Poppinsok pedig igenis vannak! – Állapíthatjuk meg, ha elolvassuk Vivian Maier életrajzát, aki élete nagyobb részét babysitterként dolgozta le. Még élő ismerősei magának valónak, és szigorúnak írták le. Ugyanakkor mégis csak jó gyerekfelügyelő lehetett! Öreg korára, amikor elszegényedett, és lakását is elvesztette, egykori gyerek védencei béreltek neki lakást, és tartották el.
Igazi művész volt, aki szeretett fotózni, és ezt olyan lelkesedéssel tette, hogy drágább fényképezőgépet vett magának, mint amit valójában anyagi helyzete megengedhetett. Műveit életében nem igen tudta értékesíteni. Hírnevét egyetlen embernek köszönheti, aki felfedezte, és felvásárolta életművét.
Nagyon kevés önarcképet készített, de azok tökéletesek. Mind tükörképként, vagy közvetve árnyékként ábrázolja saját magát. Nem ő az egyetlen, akiről hasonló képet láttam, és megfogott. Évekkel ezelőtt barátom készített magáról egy önarcképet, egy tavirózsás tó tükrében. Akkor láttam, hogy egy ilyen tükörkép, milyen kifejező tud lenni. Abban a tükörképben benne volt barátom kedvenc időtöltése, megmutatta, hogy ő valójában Vizi tündér. Vivian Maier pedig képei alapján egy fotótündér, aki megmutatja, hogy milyen sokszínű a világ.
Bár képei — legalább is amit Budapesten kiállítottak — „csak” fekete-fehérek, mégis megmutatja, hogy a város, és az utca érdekes. Nagyon jó képeket készített az amerikai utca átlag embereiről. Manapság is lehetne hasonlóakat készíteni, mert mai világunk is bővelkedik hasonló szituációkkal. Ugyanakkor a mai személyiségi jogok tiszteletben tartása miatt, én nem merem elővenni a fényképezőgépem, és fotózni. Tisztelem azt, hogy megörökítette azt, amit érdekesnek humorosnak, szépnek látott. Az én kedvencem ebből a műfajból a pöttyös szoknyás hölgy. Manapság is lehet hasonló hölgyeket látni, akik ugyan, ha bőven száz kiló fölött is vannak, mégsem szégyellik, és vesznek föl miniszoknyát, vagy cicanadrágot. Az ilyenek manapság nem engedik, hogy lefotózd őket, Vivian anno mégis csak megtette, mert volt benne bátorság.
Nagyon jó épületfotókat készített, melyek elgondolkodtatóan, de mégis kifejezőek. Mai szemmel különlegesek, mert nem a ma szokványos téglalap alakú képeket készített, hanem négyzeteseket. Tudom, hogy ez a négyzetes formátum a fényképező gépének alaptulajdonsága, mégis nehezebb a való világ képét egy szabályos négyzetbe komponálni. A világ négyzetesítését Vivian tökéletesen megoldotta, és a képei nagyon szerethetőek.Még olyan sok gondolat eszembe jutott a képei és életrajza alapján, amikor megnéztem a kiállítást. A címet, sem véletlenül adtam, hiszen számomra olyan volt, mintha budapesti létemre Amerikába csöppentem volna. Valójában pedig azt láttam, hogy egy Francia hogyan látja Amerikát.
Aki meg akar győződni az én szubjektív kiállítás ismertetőm valós voltáról, menjen el, nézze meg a Nagymező utcában a kiállítást! Sok időt szánjon rá, mert az épület maga is egy kész csoda, az is Zsolnay épületkerámiás.
Ajánlott linkek:
http://maimanohaz.blog.hu/2012/02/01/fotokalendarium_vivian_maier_1926_2009
