Amikor az Iparművészeti múzeum épülettörténetének utánanéztem, akkor olvastam, hogy az épület tervpályázatának díjnyertesének jeligéje volt a címadó felszólítás.
„A fokozatosan gyarapodó gyűjtemény számára rövidesen önálló épületet emeltek, melynek megtervezésére a kormány 1890-ben írt ki pályázatot. Az első helyezést Lechner Ödön és Pártos Gyula által benyújtott, „Keletre magyar!” jeligéjű tervsorozat nyerte el, de az építési megbízást csak 1893-ban kapták meg. A palota felavatására 1896. október 25-én, I. Ferenc József jelenlétében került sor a millenniumi ünnepség részeként. A tervező maga is elismerte, hogy az épület összhatásban „túlságosan indus” hatást kelt. Reissmann Károly művei díszítették az épületbelsőt, amit 1920 végén lemeszeltek. Csak töredéke maradt meg az alkotásának.” Idézet innét: http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Iparm%C5%B1v%C3%A9szeti_M%C3%BAzeum
Ma már mindenki azt mondja, hogy magyaros szecesszió egyik legszebb alkotása. Ugyan most körbe van állványozva, a kupolát is megfosztották tornyától, de így is impozáns. Nem tudom mennyi ideig fog így maradni? Gyanítom, hogy hosszabb ideig, mint ahány évig annak idején felépítették. Sokszor voltam én az épületben, és sokszor csodáltam meg kívülről is. Sok időt el tudok nézelődni az épületen, és annak díszein. Van itt Zsolnay kerámia a járólaptól a tető csúcsáig mindenütt. Szerencsére az épület makettje is megtekinthető a múzeum előcsarnokában. A belső korlátok burkolatok nagy része is Zsolnay kerámia, így anélkül is Zsolnayt látunk, hogy kiállításra mennénk. Az épület lépcsőházában valódi méretében megcsodálhatóak az épület egyes díszei, mert ki van állítva egy-egy eredeti darab a cserepekből, kéményekből, kúpcserepekről, szoborrészletekből. Megpróbáltam néhány jellemző képet lőni, de még jó sokáig elidőztem volna kívül belül.
