Én úgy gondolom, hogy a nemrég vásárolt könyvem, ha el tudná mesélni az ő „kis” élettörténetét… Még mindig mesélne. Én még mindig azt hallgatnám. Ez a könyv a címlapjai szerint 1822-ben készült Rozsnyón, három nyelven, Latinul, Németül és Magyarul.
A könyvről és szerzőjéről:
Ladislao Eszterházy: ACTA et STATUTA Nyelv : latin/német/magyar
A magyar könyvkiadás egyik ritka nyomdászati terméke a, rozsnyói nyomda kevés számú kiadványai közül. Ladislao Eszterházy (Alsópaty, 1730. május 23. - Mohács, 1799. november 7.)
Eszterházy Ádám és Berényi Erzsébet fia, galántai gróf, megyéspüspök. 1746-ban lépett a pálos rendbe, 1749-től Rómában tanult, ahol doktorált. 1753-ban szentelték pappá. A rendben újoncmester és teológiai tanár. 1761-ben és 1764-ben tartományfőnök. 1769-ben a rend generálisa. 1776, a rend feloszlatása után kanonok és helynök, felszentelt sebastopoli püspök. 1780. június 23-tól pécsi megyéspüspök. 1781-ben kapta meg a palliumot. Bővítette a püspöki palotát, Szentlászlón nyári lakot építtetett. 1785-ben áttelepíttette a jogakadémiát Győrből Pécsre. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%BCsp%C3%B6kszentl%C3%A1szl%C3%B3
http://hu.wikipedia.org/wiki/Esterh%C3%A1zy_L%C3%A1szl%C3%B3_P%C3%A1l
Nekem a szerzőről eszembe jut Püspökszentlászló. Sokat kirándultam ide, és hoztam el barátaimat, hogy megcsodálják a kicsinyke települést, és az arborétumot. A kastély épületébe akkor bemenni nem lehetett, mert nyugdíjas otthonként működött. Egyszer ottjártamkor az arborétumban sétálva aztán megismerkedtem az egyik ott lakó nénivel, aki elmesélte, hogy ez valójában kolostor volt. Az interneten aztán meg is találtam az építés történetét is:
1790 körül Esterházy László Pál, pálos szerzetesből lett pécsi püspök, nehezen békélt meg a szerzetesrendek feloszlatásával. Felújította már meglévő Püspökszentlászlón lévő templomát, és egy püspöki nyaralónak álcázott kolostort is építtetett, hogy a szerzetesi életformát titkon továbbvihessék. Ottani remetékről még a 19. században is tudtak a szentlászlóiak.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1los_rend
Visszatérve a könyvre. A latin nyelvű részében több jelölést találtam, és benne két papírdarabkát az egykori tulajdonos feljegyzéseivel. A 81. oldalon betett füzetlap:
Esperes kerületi gyűlések sorrendje 1908-tól kezdve. Ezek szerint majdnem kilencven évvel a megjelenése után még aktívan használták a könyvet.
A századik oldalon egy Mauthner Ödön magkereskedés utalványt találtam. Ez is egy érdekes papírdarab a múlt század elejéről. Róluk az alábbi érdekességeket lehet megtudni:
Mauthner Ödön
(Pest, 1848 - Bp., 1934. nov. 25.): magkereskedő, kertész, kertészeti szakíró. A magyaróvári gazdasági szak. elvégzése után, az 1860-as években több nagy uradalomban volt gyakornok. Közben Németországban Nobbe professzor mellett tanulmányozta a magtermesztés és -tisztítás kérdéseit. 1874-ben megalapította az ország legnagyobb vetőmagkereskedését Bp.-en. Úttörő munkát végzett a hazai magtermesztés és a nemesített magvak terjesztése terén is. A m. magexport megteremtője. Magtermelő uradalma Ferenchalmon és Derekegyházán volt. 1895-től 1919-ig kiadta és szerk. A Kert c. folyóiratot. Más folyóiratokba is több szakcikket írt. - F. m. Mauthner képes kertészkönyve (Bp., 1885); A növények magról való tenyésztése (Bp., 1891); Bolgárország mezőgazdasági állapota (Bp., 1892); Mauthner kertészeti Kátéja (Bp., 1897). - Irod. F[üredi Jenő]: Jubileum 1874 - 1924 (Kertészet, 1924); Jánoshegyi M. Ö. (Köztelek, 1934).
Mauthner Ödön és a felesége: mindketten zsidók voltak. Ők alapították a jó nevű magtermesztő céget. Két fiuk született, Alfréd és Pál, továbbá két lányuk. Ödön nagypapa a híres kertészetbe, Erfurtba küldte ki fiait, ahol egyszerű munkásként dolgoztak. Hogy megtanulják a kertészkedés minden titkát, a cserepezéstől az ültetésig… Édesanyám mesélte, hogy már akkor, a múlt század utolsó éveiben sem volt előnyös olyan útlevéllel utazni Németországba, amiből kiderülhet, hogy az illető zsidó. Nagyapám erős akaratú, minden akadályon keresztültörő ember volt. Miután eldöntötte, hogy Erfurt lesz a legjobb, úgy vélte: mi sem egyszerűbb, megkereszteltette mindkét fiát. Nem voltak vallásosak, a kitérés mentes volt a traumáktól. Bejegyezték őket katolikusnak. Történt ez a századfordulót megelőző években. Édesanyám valamikor 1904-ben ismerkedett meg Apámmal. (Akkor már mindkét Mauthner fiú képzett agrárszakember volt, az apjuk cégében dolgoztak.) A szüleim 1906-ban házasodtak össze… Nem volt egyszerű. Weiss nagypapa azt mondta a lányának: egy ember, aki elhagyja a vallását, az nem egy karakter. Úgyhogy nemcsak azt kifogásolta, hogy a leendő veje nem zsidó, hanem azt is, hogy megváltoztatta a vallását.
Források: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=11578
http://www.hhrf.org/hhrf/index.php?oldal=479
http://www.netlexikon.hu/yrk/Ryrgenwm/10045
A papír, amelyre nyomtatták vízjeles. Fény felé fordítva hol egy fél nap, hogy egy negyed nap, hol betűk látszanak. Nem kellett soká keresnem, hogy megtaláljam. A papír, amelyre készült Rozsnyón készítették Szontagh Sámuel papírmalmában. Forrás:http://belyegmuzeum.hu/MAPAVIT-DMVA/379.html
Biztosan sokat tudnék még írni róla, ha újból kezembe venném. Most éppen könyvkötőnél van, hogy a könyvet ne csak így nagyjából lehessen megismerni, hanem részletesebben is. Amennyiben nem unjátok, lehet, hogy később is mesélek majd erről a könyvritkaságról.
