Ne vegyél semmit a bolhapiacon! — engedett el a feleségem.

Én a képen látható tárgyakkal értem haza a bolhapiacról, mert nem tudtam ellenállni egyik tárgynak sem.

A textil egy német feliratos falvédő. Az eladó szerint a pécsi vásárból származik, a kék svábok vidékéről.

„A századfordulón, 1896-ban Várady Ferenc Baranya múltja és jelenje c. munkája a mohácsi járáshoz tartozó Véménd lakóinak öltözetét az ún. kék svábok viseleti csoportjához sorolta. E minősítés szerint ők zömében kék tónusú ruhát, (a férfiak hamvaskék kabátot és mellényt, kék gyapotharisnyát, csatos cipőt stb., a nők sötétkék szoknyát, hamvaskék-, később sötétkék mellényt, festőből készült vászonkötényt, valamint fejkendőt) hordtak.” Forrás: http://www.muharay.hu/index.php?menu=112

Az én tapasztalatom — én is e vidékről származom —, hogy a kék szín a születéstől kezdve domináns volt nemcsak az öltözéken, hanem minden tárgyon. E vidéken a bölcsők színe is kék volt. A konyhában a székek, az asztal, a kredenc is kék volt. Kékre festették a legényládát, és a leány hozomány stelázsiját is, ha új családot alapítottak. A temető fejfáit is leggyakrabban kékre festették, hisz addigi életükben is ahhoz a színhez szoktak. Nem véletlen tehát, hogy Baranyában a falvédőkön a kék hímzéssel találkoztam. A Budapest környéki falukban a leggyakrabban a piros színnel hímzett falvédőt láttam. Most örömmel láttam, hogy hazaival találkoztam. Amikor megkérdeztem az árát, akkor is barátságos árat kaptam. Nem is alkudtam, azonnal megvásároltam, hisz a bolhapiacozásra szánt ezresemet nem költöttem el.

Táskámban a falvédővel nézelődtem tovább. Az egyik régi kedves eladó ismerősöm standján túrkálós termékeket akciózott.

„Minden darab 100Ft!” — Én elkezdtem a 100Ft-os tárgyak között keresgélni, és ráakadtam egy 42-es ballábas sámfára.

Milyen jó lenne ebből egy jobblábas! — Kívántam én, és egy kis eladói segítséggel lett is egy összetartozó pár sámfám. A sámfával lett egy kerek ezres a bolhapiacon elköltött pénzem. Mondhatni a sámfa ára kerekítette éppen egy ezresre a bolhapiaci vásárlásom. Azon a napon többet nem is költöttem.

Most hogy erről írok, elgondolkodtam a két tárgy egymáshoz viszonyított értékein.

• A falvédő pénzben értékesebb, mert négyszer többet adtam érte, mint a két sámfáért.
• A sámfa használati értéke sokkal nagyobb, mert rögtön betettem a cipőimbe, és szolgálnak hűségesen. A falvédő pedig bekerült a fiókba a többi régi textília közé.
• Esztétikai értékben? Nekem mindkettő egyformán tetszik, hisz azért vettem meg őket.
• Eszmei értékben? A falvédő a maga szövegével köztudott bölcsességet tanít. A sámfa pedig rendszeretetre, és segít az esztétikus megjelenésben.