Ritkán szokta könyvet ajánlani a blogon, most mégis kivételt teszek. Mondhatni, ezt a könyvet pszichológusom ajánlásával vásároltam meg, és olvastam el. Will, a főszereplő filozófus és ornitológus családja egy öreg vízimalomban tölti el a karácsonyi ünnepeket.
Egy öreg vízimalomban csak jó regény játszódhat. Így aztán bele is kezdetem a könyv felkutatásába. Pécsi antikváriumban árulták a legolcsóbban, a boltnak még budapesti átadópontja is van. Egy hetet kellett várnom a budapesti megérkezésre, és az átvételhez is sokat kellett gyalogolnom. Azt mondom, hogy megérte a könyv is, és a gyaloglás is, mert olyan városrészeken mentem át, ahol mostanában ritkán járok. Fényképeztem is sok épületet, melyekről még biztosan írni fogok itt a blogon, de azt majd legközelebb.
Az íróról a borító fülszövegében az alábbiak olvashatóak: Regényeit, mint a legnagyobb írókét általában, nehéz volna bárhova is besorolni. Kivételessé Wharton egyéni humora, mély embersége és bámulatos mesélőkedve teszi őket. Főszereplői békeszerető, a függetlenséget és a szabadságot mindennél többre értékelő, mégis végtelenül emberi alakok. A kevés általa adott interjú egyikében Wharton így nyilatkozott róluk: "Szeretem a gyáva embereket. A gyávák nem bántanak senkit, nem akarnak lenyűgözni vagy meggyőzni másokat. A hősök unalmas bolondok, akik csak magukkal vannak elfoglalva." Forrás:http://www.libri.hu/szerzok/william_wharton.html
A regényt egy hétvége alatt kiolvastam úgy, hogy közben restauráltam, sütöttem, főztem, kirándultunk. Valóban tartalmas hétvége volt.
A regény elnyerte tetszésem. A főhős helyzetébe nagyon bele tudtam magam élni. Annyi idős, mint én. Ugyanúgy szeret felújítani, mint én. A malmot olyan szemléletesen mutatja be, hogy szinte magam előtt látom évszázados kőfalait, és a mögötte levő malomtavát.
Fotó: Egy francia vízimalom, innét:
