Lassan szokássá válik, hogy feleségem születésnapját kettesben ünnepeljük egy vidéki kisváros meglátogatásával. Az idei évben a választás Esztergomra esett. Mindketten iskolai kiránduláson jártunk utoljára Esztergomban. Épp itt volt az ideje, hogy ismét felfedezzük magunknak. Szerencsénk volt, mert a Szenttamás városrészen éppen „falunapokat” tartottak, így nyitva volt a hegyén a kálvária kápolnája. A kálvária fényképezésekor ez a sokaság hátrányt jelentett. Ezen a kálvárián nem lehet magányos a látogató. Az eddig felkeresett kálváriák közül ez volt eddig az egyetlen, amelyet teljesen körbeépített a település. A kálváriáról bővebben Aranyos Fodorka blogján olvashattok: http://csendhegyek.blogspot.hu/2013/09/esztergom-kalvaria.html

A kálvária hegyéről jó panorámaképeket lehetett készíteni. Nagy kár, hogy sok a romos, felújításra váró régi - egykor szép -, épület ezeken a képeken. A Kálvária hegyéről egy meredek gyalogos szerpentinen lehet lemenni a belvárosba.

Külön figyelmet érdemelnek a napóra feliratai is: fölül a NIHIL EGO SINE SOLE, vagyis a „Semmi sem vagyok a Nap nélkül” és alul a NIHIL TU SINE DEO, vagyis „Semmi sem vagy Isten nélkül” latin mondatok. Forrás: http://hidlap.hu/news/view/elkeszult-az-orszag-legnagyobb-naporaja

Pozitívum, hogy rendezett a belváros, és több felújított, illetve újonnan épített szobor, díszkút van a városban.