A mai posztban a Lövölde térre és annak környékére hívom az olvasóimat. A Szív utcába fordulunk be az Andrássy útról a Kodály Körönd elől. Megdöbbenünk, hogy milyen szűk és sötét ez a kis utca a sugárút tágasságához és világosságához képest.

Íme, az utca legnagyobb bérháza. Földszintjén ma körzeti orvosi rendelők működnek. Az épület régi körfolyosós nagy, de sötét lakásokkal.

Az épületen emléktábla.

Arthur Koestler (született Kösztler Arturként), (Budapest, 1905. szeptember 5. – London, 1983. március 1.[1]), regény- és újságíró, társadalomfilozófus, polihisztor.

Koestler askenázi zsidó családból származott. Amikor elérte tizennegyedik évét, nagyiparos apja a családot Budapestről Bécsbe költöztette. Később Koestler beiratkozott a bécsi egyetem pszichológiai és elektromérnöki szakára, de tanulmányait nem fejezte be. Egyetemi évei alatt kapcsolatba került a cionista mozgalommal, és ennek hatására 1926-ban Palesztinába települt. Itt – egy évnyi sodródás után – újságírói állást kapott a németországi Ullstein-lapkiadó közel-keleti tudósítójaként. Jeruzsálem után Párizsba, majd Berlinbe helyezték át.

1931 decemberében belépett a németországi kommunista pártba, majd a következő évben tapasztalatszerzés céljából a Szovjetunióba emigrált. 1932 és 1933 között utazásokat tett a Kaukázusban és Közép-Ázsiában. Utazásai eredményeképpen, a Szovjetunió valós állapota és a szovjet propaganda közötti ellentmondás miatt hite a kommunista mozgalomban megdőlt, majd az 1936-ban kezdődő tisztogatások miatt a kommunizmus tanaitól is eltávolodott. Végül 1938-ban kilépett a pártból.

1936-ban, amikor a spanyol polgárháborúról tudósított, a spanyol nacionalisták elfogták és halálra ítélték, de a kiszabadítására szervezett nemzetközi kampány megmentette a haláltól. 1939 októberében – vélhetően kommunista múltja miatt – a francia hatóságok letartóztatták, és a Pireneusok lábánál fekvő Le Vernet-i internálótáborba szállították. Innen 1940 januárjában szabadult; ugyan Franciaországból kiutasították, a határozatot a háborús körülmények között nem tudták végrehajtani. Amikor a németek bevonultak Párizsba, bujkálni kényszerült, majd beállt a Francia Idegenlégióba. Miután a légióból megszökött, előbb Észak-Afrikába, aztán a semleges Portugáliába menekült. Végül Angliában bukkant fel vízum nélkül; ezért újra börtönbe került, ahonnan 1940 decemberében szabadult. Ezután belépett az angol hadsereg Pioneer Corps nevű alakulatába. Ez volt az egyetlen hely ahova ellenséges ország polgárait is besorozhatták: Koestler ebben az időben még magyar állampolgár volt. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Arthur_Koestler

A Szív utcán végigmenve a Lövölde térre jutunk. A Lövölde tér sarkán áll Koestler Arthur életnagyságú szobra. Koestler óralapon nagykabátban van ábrázolva. Kell is ez a meleg ruha, hisz itt, mint Kern András óta köztudott, mindig hideg van.

Varga Imre bronz szobra Arthur Koestlert törött óralapon ülve ábrázolja. A ketté tört "óralap" fehéres és szürke  gránitból készült. Forrás: http://www.budapest-foto.hu/Arthur%20Koestler%20szobor%20a%20Lovolde%20teren_1.htm

Az írótól válogattam néhány nekem tetsző idézetet a Sötétség délben című regényéből:

A tiszta ész [...] magában, meglehet, rossz iránytű, amely ha csak erre hagyatkozik a hajós, olyan tekervényes utakra csalja, hogy a cél végül is elvész előle a ködben.

A történelem [...] nem ismer fenntartásokat és tétovázást. Rendíthetetlenül és tévedhetetlen biztonsággal halad végső célja felé. És medrének minden kanyarulatában lerakja partjain a kimosott iszapot meg a sodrában vízbe fúltak tetemeit... A történelem sohasem téveszt utat. És sohasem hibázik. Forrás: http://www.mondta.hu/arthur_koestler/

Aki egy kis Lövölde téri hangulatra vágyik, annak ajánlom az alábbi videót.