Szeptember közepén sikerült régi tervemet megvalósítani, és a hétvégi házamba hét közben töltöttem el két szép napot. Dolgoztam, hogy még több évig tudjak még lejárni, és élvezzem a birtok adta lehetőségeket.

 A hullott almából is válogattam. Előbb asztaldísz, aztán remélem almás pite is lesz.

Amíg ott voltam a harmadik szomszédtól egy kiskutya is tiszteletét tette. Sok hasznát nem vettem.

Új szerzeményem, egy ónémet márványlapos komód is új otthonra lelt a házban.

Sok munkám lesz vele, amíg használható állapotba hozom.

Itt látszik, hogy nemcsak letisztítani kell. Ilyen állapotban mások az utcára tennék lomtalanításkor. Én ismerem a múltját, és csak idő kérdése, hogy fényesebb jövője legyen.

Diófám mögül már elvirágzott napraforgótáblát látni.

Sokat kellett hajolgatnom a diókért, de megérte.

Végre öntöttvas kandalló került a kis házba.

Ezentúl őszi és téli napokon is teázhatunk a házban.

Búcsúzóul. Ezt láttam a telekről, mielőtt hazaindultam.