Szeptember közepén sikerült régi tervemet megvalósítani, és a hétvégi házamba hét közben töltöttem el két szép napot. Dolgoztam, hogy még több évig tudjak még lejárni, és élvezzem a birtok adta lehetőségeket.
A hullott almából is válogattam. Előbb asztaldísz, aztán remélem almás pite is lesz.
Amíg ott voltam a harmadik szomszédtól egy kiskutya is tiszteletét tette. Sok hasznát nem vettem.
Új szerzeményem, egy ónémet márványlapos komód is új otthonra lelt a házban.
Sok munkám lesz vele, amíg használható állapotba hozom.
Itt látszik, hogy nemcsak letisztítani kell. Ilyen állapotban mások az utcára tennék lomtalanításkor. Én ismerem a múltját, és csak idő kérdése, hogy fényesebb jövője legyen.
Diófám mögül már elvirágzott napraforgótáblát látni.
Sokat kellett hajolgatnom a diókért, de megérte.
Végre öntöttvas kandalló került a kis házba.
Ezentúl őszi és téli napokon is teázhatunk a házban.
Búcsúzóul. Ezt láttam a telekről, mielőtt hazaindultam.