A szokásos vasárnapi bolhapiacra menetelemnél már megint változtattam az útvonalam. Újabb emléktábla felfedezést tettem.
Brandi Jenő, eredetileg Brandeiszki Jenő (Budapest, 1913. május 23. – Budapest, 1980. december 4.) olimpiai bajnok vízilabdázó, edző, sportvezető.
Középiskolásként kezdett rendszeresen úszni. Az iskolája csapatában versenyzett. Később már az MTK játékosaként ifjúsági bajnok volt vízilabdában. Az MTK-ban 1938-ig szerepelt, majd a csapat feloszlatása miatt a BSE-be igazolt, ahol bajnokságot nyert 1940-ben. A háború után a Vasas SC játékosa lett, melynek színeiben két magyar bajnokságot nyert meg. 1934 június 3-án volt első alkalommal válogatott, Tatabányán Csehszlovákia ellen. 1936-ban olimpiai, 1934-ben és 1938-ban Európa-bajnok lett. 1948-ban olimpiai ezüstérmet szerzett.1934-től a magyar vízilabda-válogatott tagja. Hatvanegyszer szerepelt a magyar válogatottban. Az aktív sportolástól 1949-ben vonult vissza.
Visszavonulása után a Bp. Honvéd vízilabda-szakosztályának alapító tagja volt. Nemzetközi szintű játékvezető volt. 1964-től 1972-ig a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) elnökségi tagja, a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) technikai bizottságának tagja, nemzetközi versenybíró. 1977-től 1979-ig-ig a Híradástechnika SE edzője volt. 1978-ban megnyerték a másodosztály B, 1979-ben az A csoportját. 1980-ban a Bp. Volán néven induló csapat edzője volt az OB I-ben. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Brandi_Jen%C5%91
Gyarmati Dezső mesélte róla: Az 1948-as olimpián végül ezüstérmet nyertünk. A magyar "vizes" küldöttség annak rendje és módja szerint vonatra szállt, s indulás haza. Az együttes másik tagja, Brandi Jenő, hajdani edzőm mesélte, hogy a vonat már húzott ki az állomásról, amikor feltűnt a szerelvény után mind erősebben vágtázó Gyarmati. Brandi az utolsó vagon lépcsőjén kapaszkodva nyújtotta ki a karját és buzdította lélekszakadva rohanó társát, de a mozdony mind jobban rákapcsolt, s a két kölcsönösen kinyújtott kar már nem érhette el egymást. "Suta" az eszével maradni akart Londonban barátaival, Csuvikkal, Szathmárival, meg Géza bátyjával, de fiatalos ösztöne, szíve hazafelé hajtotta. Eredetileg azért lopakodott ki az állomásra, hogy a tekintetével búcsúztassa társait - csomagja sem volt nála - mert azt már korábban elhatározta, hogy Angliában marad. A fiatal játékos "határozottságára" utal az ötletszerű eszeveszett futása mellett, hogy néhány nap után mégis a hazajöveteléről döntött, észrevétlenül távozott barátaitól, testvérétől, csatlakozott a magyar küldöttség egy másik csoportjához, s csak Párizsból értesítette Londonban hagyott barátait. Tegyük hozzá, közben biztosítékot kapott arra is Hegyi Gyulától, a magyar sportvezetés első emberétől, hogy később ismét visszatérhet Angliába tanulmányai folytatására. Források: http://www.kataca.hu/sport/polo/v2002/ns20021024.html;1936-os csapatkép: http://www.waterpololegends.com/2009/02/1936-berlin-golden-hungarian-team.html
