Bizony két éve sokat gondolkodtunk, mert új kiegészítő bútorra lett volna szükség, de újra éppen nem tellett. A régit, ahogy találtuk a padláson lerobbanva szúrágta módon nem lehetett használni. Ismerőseim szerint egy ilyen régi bútordarab felújítása egy vagyon. Tévedtek, valójában kevesebbe kerül, mint egy új, pedig igényesen egy jó kezű restaurátorral végeztettem el a felújítást. Az első utamba akadt restaurátor ugyan nagy összeget mondott, de végül az interneten találtam olcsóbbat, és szerintem ugyanolyan jó lett, mintha a drágábbal készíttettem volna. Íme a bútordarab és az ő kis története:

A ládát feleségem nagyapjának készítették, ebben a ládában volt a hozománya. A láda az évek során kezdte a lakószobában, majd száműzték a konyhára, ahol ülőpadként is funkcionált. A 80-as években megkopva, az unoka lakodalmára gyűjtötték benne a falusi lakodalomhoz az alapanyagokat (fűszerek, liszt, cukor, stb.). Akkor azt hihette, hogy megbecsülik. Lakodalom után száműzték a fürdőszobába, ahol szennyestartó és az unokák érkezésekor a tetején pelenkázóként szolgált. Szomorúra akkor fordult a sorsa, amikor a padlásra került, mindenféle „rongyokkal” a belsejében.

Felújítás előtt

És felújítás után karácsonykor, melyet használunk folyamatosan, immár több, mint fél évszázada köztünk van, mesél a család múltjáról. Ugye szeretnivaló darab. Ugyanakkor ne feledjük valójában feleannyiba kerül, mint egy új import bútor.