Ebben a csendéletben nagyon sok kedves családi szakrális emlék van.

A kép jobb szélén az a kis lourdi kápolna a II. világháború óta van a család tulajdonában. Nagyapám hozta 1942-ben édesanyámnak a katonaságtól szabadságra jőve. Hazafele éppen „bucsu” volt egy faluban és ott árulták, anyaga papírmassé és üveg. 

A háborús időben elég szegényes volt az alapanyag ellátás, a Herendi porcelángyár is barna festékkel helyettesítette az aranyozást, a kegytárgykészítők is olcsó anyagokat kezdtek el használni, így csinálták papírmasséból ezt a kis kápolnát, aztán kifestették. Gondolom ebből az időszakból ilyen állapotban és ilyen sérülékeny anyagból nem sok hasonló kegytárgy maradt meg, de igazi értékét az adja, hogy nagyapám a II. világháborúban nyomtalanul eltűnt, utolsó híradás róla egy Szovjetúnió-beli hadifogolytáborból származik. Ez a kis kápolna az egyetlen megmaradt tárgyi emlék Tőle, és néhány táborból írt levél. Ezek bizony több helyesírási hibát tartalmaznak, de ez nem csoda, mert ő német anyanyelvű volt, de a Magyar Hadseregből magyarul kellett írnia, és ezt ellenőrizték. Itt két sablonos tartalmú levél, melyben az otthon maradottakról érdeklődik, és röviden leírja, hogy jól van, jól gyúgyul a karsérülése. Bár, mint tudjuk a karjába repeszszilánk fúródott és annak egy részét később is karjában hordozta.

Ezen a részleten jól látszik az akkori ellenőrzés.

A kis kápolnáról annyit kell tudni, hogy az eddigi 60 évét igencsak viszontagságosan vészelte át. Első esetben, amikor az üvege eltörött 9 éves lehettem és az akkor kapható és általánosan használható színtelen Technokol Rapid ragasztóval ragasztottam meg, sajnos ez a színtelen ragasztó nagyon csúnyán öregszik.

Ezen a képen a csendéletben is látható Szűz Mária szobor látható alulról, melyet már majdnem 40 éve ragasztottam meg az említett ragasztóval, belülről látszanak az elszíneződések. A Lourdi kápolnán is hasonlóak voltak, de ott kívül is látszottak, és nem mertem hozzányúlni, a restaurálását végül is egy fiatal restaurátor végezte el, nagyon szépen és gondosan. Mostanában, ha én magam kezdek hozzá egy tárgy rendbehozásához, előtte alaposan felkészülök, egyrészt az Internetről szedek össze információkat anyagokról, technikákról, másrészt sok hasonló gondolkodású ismerősöm, barátom van, akikkel át szoktam beszélni a javítás, restaurálás menetét.