Már egyszer írtam, hogy miért vettem meg gyerekkorom Raketa óráját, azért mert már régóta nem működik a svájci karórám. Erre a Roamer karórára sokáig vágyakoztam. 1978-ban az akkori Óra és Ékszerkereskedelmi Vállalat üzletének a kirakatában nézegettem, a legdrágább óra volt akkor, kemény 2700 Ft, ami akkoriban egy havi átlagkeresetnek felelt meg. Egy valódi svájci automata karóra, már csak az volt jelezve rajta, hogy „sok követ” tartalmaz, az én akkori orosz karórám elbújhatott teljesítményben álmaim órája mögött. A kirakat előtt sokszor megálltam, és sokat bámultam, álmodoztam róla, hogy majd a barna szíját le fogom cseréltetni ezüst színűre. Nem mertem bemenni az üzletbe, hogy kikérjem a kirakatból és felpróbáljam, inkább csak kívántam az üvegen át. Az órabolt mellett volt a könyvesbolt, ott sokszor megfordultam, egyrészt az akadémiai kiadó Jókai sorozata akkor jelent meg, és kötetenként kezdtem vásárolni, másrészt tanuláshoz vettem szakkönyveket, leginkább Fizika és Matematika könyveket. Visszatérve az órára végül félve ugyan, de érettségi ajándéknak kértem. Meg is kaptam az órát 1979-ben Ballagásomkor. Miután megkaptam néhány hónapot viseltem az órát, aztán behívtak katonának, annyira féltettem, hogy nem is vittem magammal, hanem otthon hagytam nehogy baja essék. Az egyetemen ezt az órát használtam, mindaddig, amíg egyszer vonatra felszállva véletlenül neki nem ütöttem a vasajtónak, akkor lepattant az első üvege. Persze hamar a Bajcsy Zsilinszki úti márkaszervizébe vittem, hisz egy márkás órát, gondoltam ne javítsanak másutt, csakis a szakszervizében. Az órát elvileg megjavították, de sajnos nem olyanra sikeredett, mint én szerettem volna. Akkoriban még a márkaszervizben sem volt rá való üveg, így egy noname üveggel pótolták. Egyszerűen az én szép órám, már csúnyácska lett és a pontossága is romlott. Meg is feledkeztem az órámról, aztán hogy-hogy nem múlt év nyarán előkerült az íróasztalom mélyéről. Azt éreztem nem véletlen, hogy pont harmincévesen a jelképes születésnapján került elő ez az óra.