A jelölt porcelánok korát könnyű meghatározni, hisz mindegyik porcelángyár váltogatta a jelölést, ha nem is évenként. Porcelán történeti könyvekben, és az interneten a jelölések megfejtésére lehet jutni és meghatározható a keletkezés kora. Persze ez nem azt jelenti, hogy ennek alapján már meg is van az értéke. Minden korszakban gyártottak első osztályú termékeket és selejtet is. Én úgy látom, hogy mostanában a nem túl régi és hagyományos díszítésű darabok nem nagyon mennek, főleg, ha nem teljes a készlet. Így ez a töredék étkészlet nem ér forintban túl sokat, de azért akinek van egy másik ugyanilyen töredék étkészlete, nagyon jól fel tudja használni.

A mi családunknak is van egy Hollóházi tálja, alján a Szakmáry jelzés és, hogy típusedény. Én sokáig  azt gondoltam róla, hogy legalább száz  éves, mert a belseje ugyan hibátlan, de mégis nagyon patinás, szinte barna színű. A porcelántörténetnek utána olvasva,  már tudom, hogy Európában kétszer is feltalálták a porcelánt. Elsőként az Olaszok a fehér lágyporcelánt, melyet nagyon szép fehér színben elő tudtak állítni, de ennek a hibája, hogy az idővel öregedik és megbarnul. A mi porcelán tálunk is csak 60 éves, de mégis úgy néz ki, mint egy százéves. A németek pedig olyan keményporcelánt fedeztek fel, mely bizony dacol az idővel és száz évesen is hófehér szinte újszerű tud maradni. A Hollóházi gyár, csak a második világháború után tért át a keményporcelán gyártásra, előtte az olaszos lágy porcelán technikát használták.