Tegnapi napom elég rosszul indult, mert mire beértem munkahelyemre kiderült, hogy a rendszer, aminek szállítását várom késik, mert nem sikerült hozzá beállítani a szükséges paramétereket. Azaz a várt munka megint tolódott egy kicsit. Mindenféle szervezés eredményeként ebédidőben beesett a kisebbik lányom, akit elvittem a közeli kínai büfébe ebédre. Ebéd után aztán kénytelen voltam lányomat a metró megállóig elkísérni, mert mint a nők többsége ő sem a tájékozódó képességére büszke. A lányom már 19 éves, de mégis meg kellett állnunk a játszóház kirakata előtt és nagyon megtetszett neki Mazsola figurája. Nem is tudtam, hogy lányomat ez a figura érdekli. Én ezen a mesén nőttem fel, sűrűn játszották gyerekkoromban az Esti mesében a Mackó után. Lányom alig látott Mazsolát, úgy látszik mégis megfogta és születésnapra ezt kért ajándékba. Természetesen nem lehet ennek ellen állni, így valószínűleg meg fogja kapni.

Délutánom szakmailag nehezen indult, mert hiába jöttek ki telepíteni a szoftvert   kettő órára, a telepítés után nem akart indulni. Már délután öt órára járt mire végre megszólalt a szoftver és tette a dolgát. Hiába, mint a mesében: Már úgy tűnt, hogy sikertelen nap lesz, aztán egyszer csak minden jóra fordult és működött.  Mesebeli fordulat.
Este hatra épphogy elértem a régi barátommal történt találkozást. Egy teaházban találkoztunk az én javaslatomra, mert másik barátomnak megígértem, hogy megnézem a helyszínt és tanácsot adok gyönyörű meseillusztrációinak kiállításához. Bizony nagyon elszomorított a helyszín, mert ugyan barátom képei nagyon szépek, de a 18 darab kis A5-ös rajzocskája a több, mint 100 négyzetméteren úgy gondoltam nagyon nem fognak érvényesülni. Szomorúan mentem el, mert úgy gondoltam majdnem megoldhatatlan feladat érdekesen újszerűen bemutatni egy mesekönyv illusztrációs rajzsorozatot. Éjszaka nem tudtam aludni, úgy foglalkoztatott egyrészt a munkám mai folytatása, másrészt a kiállítás megtervezése és rendezése. Egy kicsit magaménak érzem, hogy jól sikerüljön  barátomnak a kiállítása, Hetedhét országra szóló sikert szeretnék kívánni Neki.
Megfordult fejemben számtalan gondolat, mígnem eszembe jutott gyerekkorom kedvenc mesekönyve a Bátyácska és Húgocska. Gyönyörűen illusztrált és egy gyönyörű iniciáléval indul a könyv, és szinte minden oldalon kép és szöveg is van. Így megszületett az ötlet és egyelőre annyit elárulhatok belőle, hogy mindegyik rajzocskához fog tartozni egy szöveg egy különleges iniciáléval, és ha valósággá válik egy meseszép mesebeli kiállítás fog kerekedni belőle. Egyelőre az ötlet a szerzőnek is nagyon tetszik és már sikerült is a tervhez harmadik társalkotót is beszervezni.
Már csak a megvalósítás van hátra, de mért ne sikerülne minden, mint a Mesékben.  

 

Szerző: MULTMENTO  2010.07.01. 12:38 1 komment

Címkék: könyv papír

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr1002122954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2010.07.01. 17:33:59

Majd kiugrok a bőrömből boldogságomban!!!
süti beállítások módosítása