A terített asztalközépre rendszerint egyszerű fehér fayansze tálban szolgálta fel a nagymamám a köretet. Többféle gyártmányú volt belőle, én mindig néztem az alján levő jelzést. Volt jelzetlen tálunk, de a mi háztartásunkban a kispesti Gránit és Zsolnay tálak voltak. A képen látható legfehérebb családi örökség, aztán a többit már régiségkereskedésekben vásároltam, mert ezek olyan szépek. Egy-egy ilyen tál a hétköznapi TV nézést is feldobja, ha a pattogatott kukoricát, vagy a chips-et ilyenben tálaljuk.
Gránit jelzésű fajansz edényeket egyre ritkábban találni, pedig a szakirodalom szerint 1922-ben alakult, és direkt kőedénygyártásra alakították ki. A Gránit gyárban működött Középeurópa akkori legmodernebb alagút kemencéje. A gyárban jelentékeny szerepet képviselt az egészségügyi porcelán gyártás, a szakirodalom (Katona Imre: A magyar kerámia és porcelán) ezt írja róla: „ Az 1929. évi gazdasági világválság hatására az edénygyártás csökkent, míg az egészségügyi porcelán gyártása és kínálata növekedett. 1932-től olyannyira nő az ilyen típusú áru aránya, hogy komoly vetélytárssá lett a Zsolnay-féle Porcelán-Fayance Gyár Rt.-nek. A verseny kiéleződésének elkerülése céljából, ezért a két vállalat 1935-ben kartell szerződést kötött, mely a belföldi forgalomban a Zsolnay gyár kontingensét 55%-ban, a kispesti gyárét 45%-ban állapította meg. Az egyezményt 1940 végén a kispesti gyár felmondta.”
Én Gránit tányér még a 90-es években is vettem, és a jelzése akkor is a képen látható háromszög volt, itt ajlezés alapján nem mondható meg, hogy II. VH. előtti. A tálról azért látható, hogy harmincas évekből való, mert a fajansz öregszik és a gyártáskor kapott hófehér színe kicsit sárgás tojáshéj színű lesz, én igazán ekkor szeretem.
A Hollóházi is Fayansz, és a Szakmáry jelzést 1939-től használták a gyár államosításig, ezen látszik legjobban a kor,mert a belseje már szinte barna. A Hollóházim díszítése tetszik legjobban, mert a zöld szegély igazán egyedi megjelenést ad ennek a típusedénynek.
