Saját tulajdonú lova apámnak csak nyugdíjas korában lehetett, de nekem már karonülő koromban lovam volt, nem is egy hanem rögtön kettő. Még járni sem tudtam, amikor nagyapám — aki büszke volt rám, mint első fiú unokájára — hintalovat ajándékozott. Nem volt véletlen, hogy éppen hintaló lett az első járművem, hiszen a család mindig is imádta a lovakat. A hintaló igencsak sokoldalú járműnek bizonyult, mert télen meleg kabátban is beleültettek és szánkó helyett abban húzott apám. A hintaló mindig is kedvenc játékom maradt, akkor is amikor kinőttem, mert olyankor a mackóm hintázott benne.Aztán a játék eltűnt a családunkból, mai napig nem tudom, hogy az én nagyon szeretett hintalovammal mi lett. Idén nyáron aztán lányom Erdélyben járt, ahol egy helyi ezermester saját készítésű fatárgyai közül, lányomnak egyetlen tetszett, egy hintaló. A hintalóról lányom több fényképet hozott haza. A fényképeket nézegetve megjegyeztem, hogy pont ilyen volt az én gyerekkori hintalovam is. Nyáron aztán egy virágüzlet dekorációjaként megláttam egy régi hintalovat, mely szintén az én régi játékomra hasonlított. Nagyon jól mutattak benne a virágok, és új virágtartó funkciójában is nagyon jól teljesített az én lovam klónja. El kezdtem azon gondolkodni, hogy mi a lakásban mire tudnánk használni egy ilyen kétlovas hintót.
Szerintem jó választás, még egy kicsit faragok rajta, lakkozok, kiegészítek, és egy hét múlva még jobb lesz. Addig is íme egy próbakép a kétlovas hintóalóról.