Milyen népszerű ez a szódásüveg sztori!Pedig nem is taglaltad azt az ominózus öblögetést részletesen!Képzeld, ha ehhez kapcsolódna egy kis mese! Ne, ne is kérjed, nem írom meg!:-))))

@sudi4: Én is ettől félek, hogy bulvár irányba mentünk már ezzel a témával. Remélem lesznek még ezen kívül is jó tárgyak, melyekhez tudsz, majd mesét írni:-)))))

Igen, szívesen írok ebben a csodás blogban történetkéket. Ha más irányultságú lenne a blogod, akkor a szódásüvegről is írnék:-))))))De az egy más műfaj:-)))))

Fehér Flóris a nagyapám volt, akit személyesen nem ismertem, de a szódásüveg és a hozzá tartozó világ a boldogabb béke időket idézi és nagyon mély nosztalgikus érzéseket indit meg. Nagyapámnak 12 gyermeke volt, akikkel a kapcsolat is megszakadt, igy a szódásüveg mintegy élő relikvia köti össze a jelent a múlttal, a nagyapámmal.

@Fehér Anna: Köszönöm a hozzászólást. Nagyapja szódagyáráról és annak történetéről szívesen írnék még, ha írna az oldalt megadott e_mail címre.

Kedves Multmentő, nagyon szivesen fogok irni a nagyapámról és a családomról, ha egy kicsit többet fogok tudni róla én is keresem a szálakat, amik elég tekervényesek, ugyanis a szódásüveg nekem arra bizonyiték, hogy ha egy szódásüveg van akkor volt több is és volt egy szikvizüzem is, ahol szódával töltötték meg. A kocsma az Cinkota melletti Nagyiccén volt, ahol már nyoma sincs a vendéglőnek, a helyén használt autókereskedés van jelenleg.
A szálak Medzevbe -/Felvidékre/ vezetnek, ahol a nagyapám az 1891-es iparosok jegyzékében fényképészként van nyilvántartva, majd Békéscsabára költöztek, ahol szintén van fényképész müterme és mint vendéglős a volt Csaba Szállót vezette, de ugy tudom, hogy abban az időben volt mozija is és azt hiszem, hogy Békéscsaba életében jelentős szerepet vállalt, amit igyekszem rövidesen jobban felderiteni és a békéscsabai, gyulai levéltárban több adatot gyüjteni. A 12 gyermek közül apám a második gyermeke volt, aki 1980-ben halt meg, a többi testvérével nem tartotta a kapcsolatot és szeretném őket is megtalálni, hátha többet tudunk meg a családról, a korról, egymásról.