Csütörtökön munka után hazafelé mindig bevásárolok, általában az otthonra szükséges élelmiszereket. Meg néha csak úgy bemegyek régiség kereskedésekbe megnézni, hogy érkezett-e új áru. Bár csütörtökön semmit se akartam venni, mégis megtetszett egy szép fehér tejüveg flaska. Kézbe véve látszott, hogy egyedi darab, mert az alján látszott a vágás, amelyben egykor az üvegműves elvágta. A flaskán egyetlen díszítés egy plasztikus domború rátét áttetsző üvegből. Gyártó jel, mint a legtöbb ilyen hutaüvegeknél nincs, legföljebb a szakirodalmi ismereteim alapján úgy sejtettem, hogy ez valamelyik zempléni hutából származhat.
Gondolkodtam a megvételén, mert úgy éreztem, hogy ebben majd egyszer jól fog mutatni egy piros virágszál. Aztán megnéztem az árát, 800 Ft. Egy menzai ebédért néha többet fizetek, ez meg többször használható, és ráadásul még nincs is ilyenünk otthon. Otthon szerencsére senki sem volt, így hazaérve első dolgom volt, hogy elrejtsem az üveget, mert virágom sem volt, meg alkalom sem hogy átadjam a feleségemnek.
Péntek este el is felejtkeztem az üvegről, amikor feleségem megérkezett egy gyönyörű szál virággal és egy bonbonierrel, melyben egy adag bonbonmeggy volt. Nejem mondta, hogy keressek a virágnak vázát. Aztán eszembe jutott, hogy amit előző nap csak úgy megvettem és eldugtam az most éppen alkalmas lenne ehhez a virághoz vázának. Irány a rejtekhely, elő a váza, aztán a komódon megjelent a kis kompozíció. Ugye milyen jól néz ki. Csak azt nem értem, hogy tudhattam csütörtökön, hogy pénteken pont erre a tejüveg flaskára lesz szükség. Úgy látszik van valami hetedik érzékem, vagy mégsem.?
