Nem akármilyen eszköz ez a csákánybalta, több tűzoltó egyesület címerében a mai napig szerepel ez a típusú szerszám. Sőt a történelemkönyvek szerint a csákánybalta magyar középkori fegyverből ered:.

Csákánybalta: fém fejből és fa nyélből álló, a baltához hasonlóan szerelt régi magyar fegyver, kiválóan alkalmas a lemezvértek leküzdésére. A vágásra alkalmas éles baltafejhez tartozó szokásos négyszögletes, gyakran rövid nyakon ülő fokrészt megnyúlt, aláhajló, sascsőrre emlékeztető tüske váltja fel. Ezáltal a fegyver nemcsak támadó tempóban, de visszafele húzva is használható, például az ellenfél lóról való lerántásához. A megnyúlt tüske, a csákány ugyanakkor a nyélhez képest kiegyensúlyozza a baltát, így minimális fordítással a fegyver vágóélét, vagy a csákányt lehet a támadáshoz használni. Az első változatban puha, páncél nélküli részeket érdemes támadni, ahol a vágásnak van szerepe, a második esetben pedig sisak bezúzása, lemezvért lyukasztása a cél, mert kis felületen hatalmas átütő erőt lehet így alkalmazni.

 

Szerencsére a képen látható csákánybaltát már sokkal békésebb célokra használták. Szerintem a két világháború között egy ifjú cserkész táborozásához készült ez a csákány. A cserkészek is nagy hasznát vették ennek a szerszámnak, mert a balta részével ki tudták vágni a sátorveréshez szükséges fákat. A sátor helyének megtisztításához - akár köves tisztáson is -, pedig a hegyes rész jó szolgálatot tett. A család pedig nagyon félhetett, hogy az ifjú legény majd a nadrágszíján viselve megsérti magát. Mit csinál ilyenkor az ifjú cserkész anyukája?

Szerintem az apuka nadrágtartójából és némi nemű bőrdarabból készíttetett egy csákányvédő felszerelést. A nadrágtartó a húszas években még jó szolgálatot tehetett a táborban. Ma már egy kissé eleresztett a nadrágtartó, de azért így ez az együttes lakásdísznek sem utolsó.