Aranyosfodorkánál olvastam ma a tehetséggondozásról. Úgy látszik a telepátia létezik és hatásos Budapest és Pécs távolságában is. A mai napra nekem is a tehetségről jutottak eszembe gondolatok blogolvasóm levele és elküldött képe kapcsán. Leveléből idézve: „Már vagy negyven éve nem értem,hogy miért csak kettest kaptam rá? Általános iskola 2.-3.osztályában-szerintem-nem rossz. Az akkor használt rajztábla csiptetője is látszik.”
Pont az jutott eszembe erről az alkotásról, hogy amikor alsó tagozatba a lányomért jártam, hasonló képek díszítették a folyosó faliújságját, és azokra az volt írva: „dicséretben részesült alkotások”. Amennyiben ez a rajz akkor a dicsőségtablóra kerül, lehet, hogy az alkotója kedvet kap és egyre jobb és jobb képeket készít és most talán műveiért neves galériák versenyeznének. Akkor barátom kettest kapott, és el is ment a kedve a festéstől. Ugyanakkor barátomat ismerve, és tudva, hogy most is nagyon ügyes és jól barkácsol, azaz kézügyessége, kreativitása megmaradt. Lehet, hogy ezzel a kettessel törték derékba festői karrierjét?
