Jó lenne vidám témával kezdeni a májusi blogbejegyzések sorát. A Király u. 76. ház előtt sokszor megyek el. ezen a lakóházon kettő emléktábla is van. Kabos Gyuláéra tekintve, mindig eszembe jutnak „Hyppolit, a lakáj”- című film, mely gyerekkorom legtöbbet látott régi magyar filmje volt Ilyenkor tavasszal sokat is emlegetjük, a zöldhagyma szezon kezdetekor híres mondatát: „A hagymához is hagymát eszek!
Sokat derülünk még manapság is Kabos Gyulán. Szülei könyvelőnek szánták, lásd önéletrajzából:
"... a szüleim irigylésre méltó, józan gondolkodású emberek voltak. Érthető, hogy engem is becsületes, reális pályára szántak. Könyvelőt akartak belőlem képeztetni. El is végeztem - akaratukhoz hűen - a kereskedelmi iskolát. Ugyanakkor az én akaratomról sem feledkeztem meg, és szintoly hűségesen látogattam a Szidi néni iskoláját, a szüleim tudta és belegyezése nélkül. De sikerrel. A sikertől nem voltam meglepve. Már az iskolában is oly sikerem volt, hogy csak komikusnak lehettem jó. Sokat röhögtek a gyerekek az ugratásaimon. Borzasztó komolyan tudtam vicceket csinálni. Ha például valamelyik fiú nem tudott felelni, én felálltam, és a tanárt lehetetlenül hülye kérdésekkel addig tudtam lekötni, míg vége nem lett az órának..."
Aki még többet akar tudni Kabos Gyuláról itt olvashat róla:
A másik emléktábla Wigner Jenő emléktáblája. Wigner Jenőt és a többi magyar származású „atomtudóst” már gyerekkorom óta nagyra becsültem, miattuk választottam a gimnáziumban a fizika tagozatot. Én ugyan 17 évesen már nem fizikus, hanem mérnök akartam lenni, végül lettem is. Wigner Jenőnek is érdekes az életrajza, az alábbi részletből kiderül, hogy őt sem fizikusnak szánta a család: „Amikor 17 éves voltam, jó apám megkérdezte: mi akarok lenni, amikor felnövök. Egy kis gondolkodás után bevallottam: Jó Apám, ha őszinte vagyok, bevallom, tudományos pályára szeretnék lépni, és ha lehet, fizikus szeretnék lenni. Azt hiszem, jó apám várta ezt a választ és megkérdezte: Fiam, mit gondolsz, hány fizikus alkalmazott él az országunkban? Megint egy kis gondolkodás után, úgy éreztem, azt kell mondanom "Négy". Erre apám megkérdezte: Gondolod, megkapod a négy állás egyikét? Így elhatároztuk, hogy ha továbbra is tanulni megyek, nem a fizikusi, hanem a vegyészmérnöki pályára készülök.”
Aki meg akarja tudni a folytatást, elolvashatja itt:
Képek: A Király utca 76, és az emléktáblák
