Gyerekkorom óta szeretem a sarokházakat. Gyerekkorom lakhelyéhez közel két háztartási bolt is volt. A közelebbi háztartási bolt egy ötvenes évekbeli ház földszinti üzlethelyisége, míg a távolabbi egy háború előtti saroküzlet. A hatvanas években mindkettőben ugyanazokat a cikkeket lehetett kapni, illetve hiányzott mindkettőből, ha éppen készlethiány volt. Mégis én mindig a saroküzletbe mentem vásárolni. Talán innét eredeztethető a sarokházakhoz való vonzódásom.
A mai sarokház bemutatómban három sarokház fényképet mutatnék.
Az első egy csúnyácska sarokház Budapesten az Aradi utcában. Az érdekessége, hogy egyetlen erkély van rajta és az is használhatatlan. Gondolom a tervezője úgy gondolta, hogy a sarok egyhangúságát fel kell oldani, hát a sarkot megtörte egy erkéllyel. Nem egy építészeti bravúr, de mindig megnézem és csodálkozom. Ezen a sarokházon az erkély úgy mutat, min tökön a gyűszű, de azért mindig felnézek és várom, hogy valaki megjelenjen az erkélyen.
A második sarok az előzőtől nem messze a Csengery utcában található. Ezen megint az erkély fogott meg, pontosabban annak hiánya. Valószínűleg, csak ideiglenesen falazták be az erkély kijáratát, de mégis így maradt vagy ötven éve.
A harmadik —, hogy pozitív példát is hozzak — a Báthori utca sarkán áll. A XIX század végén épült ház sarkára egy igazán erős nőt költöztettek. Amikor elmegyek előtte, nem is merek rá rosszat mondani, mert félek, hogy a kezeiben tartott aranylabdával megdob, és azt úgy gondolom nem élném túl.
