Már régóta zavar, hogy a család bejövő postáját az éppen elsőnek érkező az előszobában található ónémet komódunkra csak úgy lerakja. A lerakott posta aztán vagy megtalálja címzettjét, vagy hetek, hónapok után kerül elő a szekrény háta mögül. Én úgy gondoltam, hogy egy szecessziós asztali iratrendezőt veszek a családi beérkező postához. Az elképzelésemnek megfelelő iratrendezőt az egyik régiségbolt kirakatában meg is láttam. Nem volt nagy, épp egy képeslap méretű fém háromosztású kisméretű levelekhez, képeslapokhoz lett volna alkalmas. Szép szecessziós virágok díszítették. Bementem az üzletbe, kikértem a kirakatból, aztán kézbe véve rájöttem, hogy nekem ez kellene. Mégsem vettem meg, mert 15 ezer forintért nem fogok iratrendezőt venni, még akkor sem, ha az korabeli darab.
Maradt a feladat, hogy oda kell valami, ami szép is jó is olcsó is, és lehetőség szerint régi.
A kacatboltban jártam, ahol egyszer csak megláttam kettő felújításra szoruló üres asztali fényképtartót. A fényképtartó valószínűleg velem egykorú, de mégis megfogott, mert elképzeltem, hogy a kettőből csinálok egy darab bejövő posta tartót. Nem sokáig gondolkodtam, hisz, ha elrontom és a végeredmény mégsem nem tetszik majd, nem sok pénzt veszítek. A képtartók tehát velem jöttek, hogy új funkciót kapjanak.
Gondolkodtam, hogy milyen képeket is tegyek a képtartóba. Családi képeket nem akartam. Aztán eszembe jutott, hogy feleségemnek évekkel ezelőtt ajándékoztam kettő szecessziós képeslapot, mert úgy gondoltam, hogy jól mutatnak majd -egyszer csak elkészülő - a szecessziós pipereasztal fölött. A képeslapokat csak úgy vettem, mert tetszettek, és a szöveg rajtuk. Mindig érdekeltek a képeslapok. Gyerekkoromban gondolkodtam rajta, hogy képeslapokat gyűjtök, de aztán, mint sok minden más hobbit azt is föladtam. A képeslapokról hasznos tudnivalókat itt olvastam:
http://www.antikregiseg.hu/akademia/hasznos_tudnivalok_a%20kepeslapokrol.php
A képeslapok futottak, érdekesek a kézzel írt sorok is, melyeket elég hiányosan tudok olvasni, de amit sikerült, azt olyan helyesírással írtam, ahogy a lapokon olvastam.:
Az első lapon:
S…. Irénke nagys. úrleánynak van címezve Kisújszállásra Városi Takarékpénztárba
Kelt: 1920 XII. 16.
Édes Irénkém!
Leveledet megkaptam, a kérésedet teljesítve mindjárt ….retelek részedre egy lapot . Ez nem valami szép, de majd máskor szebbet. Levélben többet. Sokszor csókollak. Feri
A második lapon:
Szépreményű Soós Mariska Úrleánynak Kolozsvár
Kelt 1911, M.6.
Édes Mariska!
Talán harakszik reám, hogy csak minden lapomra…….. válaszol írni keveset. Édes Mariska. Nagyon örvendenék ha ezen pár sorom egészségben találná és hogy vannak azt is írja meg. Mamája nem beteg hát a testvérei. Úgy szeretnék édes Mariska megismerkedni a másik fiú testvérével. Tisztelem mindnyájukat. Csókolja …
Most jól keverednek a stílusok, ónémet komódon ArtDeco fényképtartó szecesszós képeslapokkal, éppen aktuális napi postával. Az összhatás azért egészében megnyugtató.
Hogyan készült ? A fényképtartókat szétszereltem. Finom csiszolópapírral lecsiszoltam. A két talpat faragasztóval összeragasztottam. Cseresznye színre pácoltam (vizes páccal). Méhviaszos kezelésben részesítettem. A képtartóba régi szecessziós képeslapokat tettem.
Képek: A komódról még hiányzik valami. Fényképtartók átalakítás előtt. Elkészítés után használatban.
