Az „Egy csók és más semmi” kezdetű operett dal jutott az eszembe, amikor megláttam a könyvet, pontosabban annak németre fordított változatát. Ugyan a könyvnek nincs sok köze az operetthez, de mégis egy ilyen rövid cím is sokféle emlékeket előhoz az agytekervényeinkből.
A könyvre akkor bukkantam, amikor feleségemnek kerestem klasszikus magyar írók németre fordított műveit. Ajándéknak veszem a könyveket, mert feleségem imádja németül és magyarul is elolvasni ugyanazon műveket. Dóczi Lajos Csók című vígjátékával úgy jártam, hogy végül előbb olvastam el, mint a megajándékozott. Van ez így ajándékokkal, hogy az ajándékozó jobban örül neki, mint a megajándékozott.
Megmondom őszintén, én korábban Dóczi Lajost nem ismertem, így utána kellett járnom a szerzőnek is. Szerencsére van Internet, így hamar összejött az információ a szerzőről és művéről:
Dóczi Lajos (1845-1919) eredetileg jogásznak készült, majd a Neue Freie Presse munkatársa lett. A lap országgyűlési tudósítójaként rajongó cikkeket küldött Deák Ferencről; először ezzel hívta fel magára a figyelmet. 1868-tól miniszterelnökségi fogalmazó volt, aztán gróf Andrássy Gyula belső munkatársa, majd külügyminisztériumi osztályfőnök, udvari tanácsos; 1900-ban bárói címmel tüntették ki. Írói pályafutásának delelője a hetvenes évekre esik; hajlott korában már alig foglalkozott irodalommal.
Első és egyetlen nagy sikerét Csók című játékával (1874) aratta. A darab tárgya (ez is fontos jellemzője az újromantikának) másodélményből táplálkozik: Shakespeare Felsült szerelmesek című regényes játékából. Rákosi Jenő írja: "eszébe jutott, hogy nem volna rossz ennek a vígjátéknak a témáját tovább szőni ... ötlete volt egy kis fejedelem, aki parancsban adja ki a szerelem dolgában való erkölcsös életet s ebből folyik a bonyodalom" (Emlékezések, [1926]). Dóczi a maga történetét Navarrába helyezi; természetesen a mesének, a környezetnek, az atmoszférának Spanyolországhoz semmi köze nincs. Meseország ez, de nem a népmeséké. Országa a stilizált művilág tartozéka. A cselekmény szétágazó az expozícióból eredő szálakat Dóczi olykor elfelejti tovább szőni: a cselekmény mozaikszerű lírai betétekből áll. Csakhogy épp ez biztosította a Csók sikerét, ez a sok lírai tiráda; pl. a bájosan-eszes Marittának híres "csók-tirádája", amelyet az egykorú színésznők annyira szerettek szavalni.
Információ innét: http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/04/291.html
Érdekesség, hogy Dóczi Lajos több németből való műfordítása ismert, valamint ő volt aki legelőször fordította németre az Ember Tragédiáját. Sajnos ezt a fordítást még nem tudtam megvenni, de keresem.
A csók elég népszerű lehetett az előző századfordulón. Én már hatodik kiadást vettem meg, mely az író életében jelent meg. Nekem nagyon tetszik, mert egy igazi szecessziós műremek.
Német fordításban három kiadást élt meg Bécsben. Úgy tűnik nekem az első kiadást sikerült megvennem, bár ebben biztos nem lehetek, mert az én kiadásomban évszám nincs. Magyar szerzők idegen nyelvre fordított műveinek Bibliographiája az interneten jól kereshető itt: http://demeter.oszk.hu/d.php?a=ix
Ezek szerint az általam vett kötet bibliográfiai adata:
DÓCZI Lajos : A csók
Idegen nyelvű cím: DER KUSS − Lustspiel in 4 Aufzügen (német)
Fordító: Aus dem Ungarischen des L. D.
Megjelenés: Wien, (1877) Verlag Ludwig Rosner
Gondolom az olvasóim se nagyon ismerték ezt a remek vígjátékot, ezért egy részletét most közkinccsé teszem. A részlet a bájosan-eszes Maritta és a Király közötti egyik jelenet részlet a műből.
Maritta
Úgy-e bár? Megmondtam!
Így rendes csókhoz érthetsz, meglehet.
De édes csókhoz édes keveset
Király
Hát az milyen?
Maritta
Jer hát közel egészen.
Nem illik ezt kiáltani merészen.
Nem értik azt meg, csak a suttogók,
Hogy mi az édes, az igazi csók.
Nincs abba’ jog, nincs akarat, se szándék.
Nem csere az, de kölcsönös ajándék.
Szüli a percz váratlan, hírtelen,
Midőn egy szikra gyújt két födelen.
Édes a csók, ha alszik kedvesed
S mit önként adna, lopva elveszed;
Édesb a csók, ha durczás ajakat
Megrablasz csókért, melyet az nem ad.
Legédesb csók, ha minden szomjú fél
A csókot adva, csókot lopni vél,
Ha vágyát érzi csak, de nem jogát,
Csak venni vágy s nem érzi azt, hogy ád.
Ám ilyen csókot is százat terem,
Nem házasság, de édes szerelem;
De a mi ennek is még mézet ád:
Ha a világ, az irigy mostoha,
Mint őrszem leskelődik rá s reád,
S jön percz, hogy érzed: Mostan vagy soha!
S a karba kar és ajkra ajk repül,
S minden erő s érzés az ajkba gyűl,
Mindenik első, végső mindenik,
Mindenik csókol és csókoltatik.
A vágy, mint búvár, s mint vízbe ére,
Leszáll a pillanatnak fenekére ---
Oh, egy arasznyi perczben mennyi kincs!
Nem csók az, hidd el, a mely tiltva nincs!
Király (szünet múlva)
Oh, ilyen csókot én nem ismerek!
Maritta (rá néz)
Azt meghiszem. De --- hisz a föld kerek.
Király
Hogy illik ez rá?
Maritta
Mint bajusz oly ajkra,
Mely nem csókol, de panaszkodik rajta.
Király (átfogja derekát)
Csókolj meg!
Maritta (felugrik)
Elfogyott az alma már!
Más nem maradt, mint az üres kosár!
Kép: A Csók magyar és német kiadásának fotója
