Többszörösen is hozománynak kell nevezni az alább bemutatásra kerülő festett ónémet szekrény koronadíszét. Ezt a koronadíszt a szekrénnyel együtt hozományként kapta feleségem nagymamája, akit mi csak „Omsi”-nak hívtunk. A hozzá tartozó szekrényt ismertük, mert Omsinak ez maradt a ruhásszekrénye még 70 évesen is. Igaz, hogy valamikor az ötvenes években felújították, és a koronadíszétől megfosztották, mert az már nem volt divat. Az ónémet szekrény koronadísze, pedig a készítés évszámával és a hozomány tulajdonosának a nevével a padlásra került. Kettő évvel ezelőtt kutakodtam a padláson, és akkor került a kezembe szekrény koronája. Az ónémet díszek közül már csak egy darab volt meg, de szerencsére ez alapján már a másik hármat könnyen le tudtam gyártatni a Lipótvárosban, ahol a Csanády utcában levő esztergályossal nem ez volt az első ügyletem.

Ez a bútor ma már nem képvisel jelentős értéket, hisz az antik bútor piacon rengeteg ónémet vagy annak nevezett bútordarabbal találkozhatunk. Nem csoda, hiszen ezek a bútorok annyira népszerűek voltak, hogy németországi megjelenésük után az 1800-as évek második felében, csaknem az egész világon elterjedtek.

A mi bútorunk pedig egy késői 1937-ből származó darab, ráadásként nem is tölgyfából, hanem fenyőfából készült. Természetesen a nemesebb fa utánzatot is megkapta, flóderezték. Az esztergályozott dísz pedig ezüst festést kapott.