Már sokat írtam Zsolnay tárgyainkról, a kedvenc Zsolnay tálamról még eddig sosem írtam. Most sem azt fogom bemutatni, hanem egy hozzá nagyon hasonlót, melyet nemrég vásároltam. Befogadtam, mert gyerekkoromra és kedvenc Nagymamámra emlékeztet. Féltve őrizte azt a tálat, mert a harmincas évekből, az ő esküvői ajándékaiból egyetlenként a szögletes Zsolnay maradt meg. Nem is különleges, semmi díszítés nincs rajta. Hófehér tál volt mindig is, az idő vasfoga nem fogott rajta. Volt egy levesestálunk is vele egykorú, de az fajansz tál volt a budapesti Gránit gyárból, csontszínűre öregedett és csorba is volt szegényke. Nagymamám csak ünnepnapokon szedte elő a kedvenc szögletes tálamat. Ősztől tavaszig általában rizst tálalt fel benne a vasárnapi ebédkor. Nyáron szerettem igazán ezt a tálat, mert nyáron szinte mindig a tejfölös uborkasaláta tálja volt. Ha a tálra gondolok, mindig uborkasalátát látok benne, a damaszt terítővel letakart vasárnapi asztalon.
