Már korábban meséltem róla nektek a blogon, hogy gyerekkorom óta szeretem az órákat. Hamarosan egy éve, hogy ajándékba kaptam egy felújításra szoruló órát.
Az ajándékozó csak „szobadísznek” gondolta, de én akkor elhatároztam, hogy megmentem. A lányomra bíztam, hogy órás barátom lányának adja át, hisz egy helyen tanulnak, gondoltam majdcsak megoldják a postás szerepet. Fél évig nem történt semmi, így gondoltam mégis a Posta kezeire bízom az órát. Gondosan becsomagoltam, és megint a jól bevált celldömölki órásomnál landolt a levélcsomag. Nemrég elkészült, és már végre a lányainkon keresztül meg is érkezett hozzám.
Újra működik, csendesen jár, hangosan csörög. Megkopott a szerkezete, ezért a pontossága már nem garantált. Mégis nagyon szeretnivaló. Igazi európai óra. Német óraszerkezet, magyar tokozás. A csapágylemezén 1940-ből származó jelölés. Az óra számlapján foreign (külföldi)- felirat. Ezt többen tévesen márkajelzésnek gondolják. Ez akkoriban csak azt jelentette, hogy külföldről származtak egyes alkatrészei, de végső formáját itt e kis hazánkban nyerte el. Csapágylemeze könnyített, és négyszögletes. Gondolom spóroltak, hogy minél kevesebb rezet használjanak hozzá. Most büszkén állt kamerám elé. Nézzétek, már hetvenegy éves, mégis milyen peckesen áll.
