Rendszeresen gyönyörködtem a kis kávéházi kannácskában, amikor a kacatboltban jártam. Többször vettem a kezembe, megsimogattam, és visszatettem a kacatbolti helyére. Éreztem én a kannácskán, hogy velem akar jönni, de mégis visszatettem. Már többször elképzeltem kis kávézó asztalunk közepén. Mindig halogattam a megvásárlását, mert a kávéházi asztalunk még mindig romokban hever. Azt sem tudom, hogy mikor lesz időm foglalkozni vele, hisz annyi felújításra, restaurálásra szoruló kis, közepes és nagy tárgyam van szétszórva az országban. Amikor az egyikhez nyúlok, érzem, hogy panaszkodik a másik.
Miért nem velem foglalkozol? – Kérdezik jogosan többen.
Most akkor is ezt a kis kannát veszem előre, mert most ez lett a kedvencem. Ráadásként beszédes kis darab. A fenekén „Szandrik” jelzés.
„Az 1896-ban alapított Szandrik Rt. ezüstgyár Alsóhámorban működött; rendszeresen szerepelt modern ízlésű termékeivel az iparművészeti kiállításokon (1900-ban Párizsban ezüstérmet nyert).” (információ innét: http://mek.niif.hu/02100/02185/html/427.html)
Egy ugyanilyen kávéskannát láttam én már múzeumban, ahol az volt írva, hogy a budapesti Japán kávéházból származik. Ez a kanna, sokkal több utat tett meg a gyártási helyéről, mert a fenekébe beütött jelzés: Erzsébet Szálloda Paks.
A szálló történetéről olvasható:
„Pakson - egy korábbi vendéglő helyén - 1843-1844-ben épült fel a klasszicista stílusú Zöldfa vendéglő és Kávéház, amely korszerű szállónak és kaszinónak adott otthont. A Kiegyezés után a város életében jelentős, kulturális és politikai rendezvényeknek, tanácskozásoknak is helyet adó épületet Erzsébet királyné tiszteletére Erzsébet Nagy Szálloda névre keresztelték.
Paks képviselő testülete 1910-ben a nagyvendéglőt megvásárolta, majd vállalkozóknak adta. ki, akik az épületben laktak és azt üzemeltették. A két világháború között, azonban magántulajdonba, először Demus Zoltán, majd Baumann Gáspár vendéglősök kezébe került.
1948-ban az államosításkor a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat Béke Szálló és Étterem néven üzemeltette a patinás létesítményt, földszintjén egy ideig italmérés és étterem, valamint textil bolt és cukrászda működött, az emeleti szálloda részt bezárták, a nagy termet pedig bútorraktárként hasznosították.” (Információ innét: http://www.paks.info.hu/keptar.htm)
Ezek szerint Erzsébet Királynéról elnevezett szállóban szolgált. Aztán találtam a névre más magyarázatot is: „1902 augusztusában egy cipészmester már nagyvendéglőbe született 5. gyermeke még akkor nem sejthette, hogy 10. születésnapjára és jó bizonyítványára való tekintettel a család róla nevezi el Paks legelső szállodáját.
Bálint Lajos cipészmester feleségével és 9 gyermekével az első tulajdonosa a szállodának. Az Erzsébet Nagy Szálloda elnevezését kislányáról, Erzsébetről, mint az új vállalkozásba elsőnek születő gyermekről kapta. A folyamatosan fejlődő, jól jövedelmező vállalkozás éveken keresztül hozzásegítette Bálint Lajost, hogy Paks városában a legtöbb adót fizetők közé sorolják. (Információ innét: http://erzsebethotelpaks.hu/hu/H%C3%A1zunkr%C3%B3l/5.aspx)
Most aztán gondolkodhatok, hogy a kiskanna Erzsébet királynéról, vagy egy cipész lányáról elnevezett szállóban szolgált ? Én ugyan sokat nem gondolkodom, hanem remélem hamarosan újra bemutathatom, felújítva használat közben egy hozzá illő korabeli asztalkán is.
