Barárom mesélte, hogy nemrég még megvolt otthon a családi többgenerációs diótörő kopottan, csúnyán. Az egyik nagyáruházban kifüggesztve aztán meglátta álmai diótörőjét. Ragyogott fényesen, és a fogója pedig gumírozott volt.
"Remek darab, gondolta” — aztán a kosarában landolt a diótörő is sok más olyan élelmiszer és egyéb tárgy mellett, melyek nem voltak a bevásárló listán.
Otthon aztán a régi családi diótörő ment a szemétbe, és az új fényes elfoglalta helyét. A diótörő a konyha egyik dísze lett, mindaddig, amíg az őszi diótermés meg nem érkezett. Élvezet volt törni a diót az új törővel. Ment is a munka serényen. Amikor is egy keményebb hélyú dió következett.
Nem akart eltörni, aztán barátom jól megszorította, és eltörött. Természetesen nem a dió, hanem a diótörő.
Maradt is dió egészben, de a dióbélből még egy dióskalácsra való sem jött ki.
„A régi jó diótörőmet meg kihajítottam.” — fejezte be a történetet barátom.
„Majd hozok én neked diótörőt a bolhapiacról.” — ígértem meg barátomnak.
A következő bolhapiacon aztán egy nagy fadobozban megláttam egy masszív békebeli diótörőt. Kisebb alku után megvettem, aztán barátomnak ajándékoztam. Örült is neki.
Közben elkezdtük megviszgálni az eltört diótörőt. Kiderült, hogy a csillogó felszín alatt, szürke rideg öntvénytest van. Egyszerű spiáter anyag. Rögtön utána is néztünk: SPIÁTER (más néven zamak), cink-alumínium ötvözet, kismértékű rézadagolással, amit a szilárdság javítása érdekében adnak hozzá. A „rézcseppek” elkülönülnek az alumíniumtól, mint a betontól a vas. Alacsony olvadáspontú, nem mágnesezhető, szürkés színű ötvözet. Sűrűsége kb. a vaséval egyezik meg, de könnyebben deformálódik, kopik. Főként gázfegyverekben használatos, amelyek ebből kifolyólag rövid élettartamúak (200-300 lövés). Mivel szilárdsága alacsony, erős igénybevételű használati tárgyak készítésére alkalmatlan. Dísztárgyak, és kis mechanikai igénybevételnek kitett eszközök készülnek belőle: kulcsok, levélnehezékek, de mivel nagyon jól önthető, bonyolult formákat lehet kialakítani, öngyújtó, karburátor, gáz- riasztófegyver stb. (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Spi%C3%A1ter)
Én biztos vagyok benne, hogy a gyártó is tudta, hogy ez a ditörő nem egy örökéletű darab. Csak tudnám, hogy a fogyasztóvédők ilyen termékre miért adnak ki engedélyt?
A kép illusztráció, és nem az eltört diótörőröl készült!
