Néhány éve bevezettem, hogy a Nemzetközi Nőnapot a családban is megtartjuk. Gondoltam jó lesz ez, hisz a lányaim felnőttek – ugyan nem messze, de el is költöztek – akkor legalább egy újabb alkalom a közös beszélgetésre. Szokásom szerint az egy-egy szál virág mellé valami maradandó és személyes ajándékot is vásárlok, vagy egyszerűen csak restaurálok valami apróságot a család múltjából. Az idei évben most a család minden nőtagjának két apróság is jut. Egy vázának is használható antik üveg az egyik, a másik pedig egy személyre szabott régi használati tárgy.

A bambis üvegek családi emlékek egyben, hisz a nagyszüleink házából mentettem meg őket. restaurálásuk könnyű volt, hisz csak jó alaposan el kellett mosni őket. Az egyiknél vigyáztam, hogy a félig még rajta levő címke megmaradjon, hisz úgy az igazi.
A bambiról az alábbiak tudhatóak:
A két és fél decis csatos üvegben árult nedű sokáig az egyetlen üdítőital volt a magyar piacon. A Bambit 1947-ben a Hazai Szikvízüzem kezdte palackozni Horváth Mihály téri üzemében, mely az államosítás után a Fővárosi Ásványvíz és Szikvíz Üzem kezelésébe került. Gyártását az ötvenes években áthelyezték a X. Halom utcai üzembe, majd 1960-tól az akkor már Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat (FÁJIV) névre hallgató cég Döbrentei téri palackozójába, ahol a megugrott kereslet miatt NDK-gépsorokat állítottak be. A hatvanas évek elején újdonság erejével hatott a hasonló alapanyagokból készült, de citromízűre kevert, szintén csatos üvegben, a FÁJIV által forgalomba hozott Utas üdítő, valamint a gyümölcsízű Erdei Bambi. Forrás:http://hvg.hu/magyarmarka/20050325bambisztartraubimarkaAz általam ajándékozott tárgyakról egy kis ismertetőt is írtam az ajándékozottaknak, melyek szerintem jól összefoglalják, azt amit tudni érdemes róluk.
Amit a Nőnapi ajándékokról tudni lehet
Az ajándékozásra kerülő tárgyak felét a véletlen adta kezembe, másik fele pedig apránként bolhapiaci körútjaimon
„nem tudtam otthagyni”. A legkisebb üveg a családi pince ledőlése után került elő. Az üveg a pince támfa mögötti töltésben volt. Egykor talán gyógyszeres üveg lehetett. A sötét színű maradékának egy része még most is ott van az üveg falára száradva. Nem egy mai darab, hisz a pince támfalat a XX. század elején készíthették, így megvan vagy 100 éves. A középső, bambis üveg a család házának padlásáról került elő jó koszosan. A legnagyobb szintén bambis üveg, ez pont olyan, mint az édesanyám által sokáig féltve őrzött egykori bambis üveg. Akkoriban még vissza lehetett volna váltani, de nem tette, mert Budapestről hozta. Az bambis üveg olyan titkot őrzött, melyet még nekem sem mesélt el. Az üvegeket javaslom egyszálas virágvázának használni, hisz nem lehet tudni, mikor kaptok egy szál virágot, csak úgy.

A kis merőkanál alpakka. Sárgás színe azt mutatja, hogy a réztartalma magas. Gyártói jelzés nincs rajta, de korai darab lehet a XX. század elejéről, mert a hátoldalán beleütve: ALPACCA. Kellett a jelzés, hogy lehessen tudni, hogy ez nem ezüst. A kis merőkanalat Katának szántam, aki szeret mártásokat készíteni, és eddig nem volt mártáshoz való merőkanala.
A kis tortaszeletelő és kiszedő lapát szintén alpakka KORANYI jelzéssel. Ennek a jelzésnek az eredetét nem sikerült megfejteni, lehet, hogy a KORANYI kórház büféjében szolgált egykor tortaszeletelőként és kiszedőként? – Biztosan nem állítható, de ez a különlegesen kisméretű tortaszeletelő és kiszedő pont a feleségemnek lesz jó, mert a diétás kis tortaszelet nagyobbnak látszik ezzel kiszedve.
Az óra és a hozzá tartozó fagyöngyök egy karkötős óra alkatrészei voltak mindaddig, amíg a gumi el nem fáradt, és az óra eleme le nem merült. Az órába új elem került, azóta is tökéletesen működik. Most a Fanninak lehet az órából és a fagyöngyökből egy nyakban hordható órát készíteni. Csinálj belőle olyan nyakban hordható órát, amilyen Neked tetszik.
