Egy kis palota, mely előtt én sokszor megyek el. Amikor még ezt a Zerkovitz (forrás: http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/33828/vamosi-janos/van-a-bajza-utca-sarkan-zeneszoveg.html) megírta, biztosan úgy volt, mint a szövegben:
„Van a Bajza utca sarkán egy kis palota,
Kisasszony, ha unatkozik, jöjjön el oda,
A kapuja mindig tárva, a gazdája Magát várja,
Szép kisasszony, jó kisasszony, jöjjön el oda.”
Ezzel szemben évek óta azt tapasztalom, hogy a palota zárva, és rajta öles betőkkel, hogy eladó, vagy kiadó. Nem járnak már oda az újságírók, sem, mint régen. A vakolat is szép lassan hullik. Ugyankkor egy olyan szecessziós palota, mely megmentésre érdemes. Lassan már a tipikus szecessziós „ostorcsapás motívum”-ok is lehullanak a homlokzatról. Mondhatni ostorcsapás ez a sorstól.
A palota sarkánál pedig egy újabb régiségre léphetünk. Ez már vagy száz éve ugyanúgy dísze a járdának. Ez nem más, mint a palotát is árammal ellátó, egykori kábelcsatorna akna fedlapja. Felirat szerint még egyenáramot szolgáltatott a környékbeli palotákhoz.
Az egyenáramú szolgáltatásról: „Jellemző Budapest villamosításának esete. 1893-ban kezdődött a közcélú áramszolgáltatás - egyidejűleg egyen- és váltakozóárammal. A Belvárost egy osztrák-magyar tőkeérdekeltségú vállalat egyenárammal, a többi városrészt a Ganz váltakozóárammal látta el. A VII.-VIII. kerület egyes részein még az 1950-es években is egyenáram volt az ott lakók nem kis bosszúságára, hiszen nem lehetett korszerű rádiót, TV-t, mosógépet működtetni.
A két vállalatot az 1910-es évek során a főváros megvásárolta (az MV-t 1914-ben, a BÁV-ot 1918-ban) és egyesítette a fővárosi gázszolgáltatóból kiváló Budapest Székesfőváros Elektromos Művei Rt.-vel, amely 1912-ben lépett a piacra.[2]
